„Én úgy gondolom, hogy nem az utóbbi három hónapban kellett erre felkészülni.” - interjú a bérmálkozásra készülő piarista diákokkal

 “Gyermekkorunkban öntudatlanul pottyantunk bele a kereszténységbe szüleink hathatós közreműködése révén. Ők voltak azok, akik elmondták a hitvallás szavait, akik kérték, hogy az egyház tagjai lehessünk. A bérmálás, mint a keresztény beavatás befejező lépése lehetőséget ad, hogy felnőttként köteleződjünk el Krisztus követése mellett, és személyesen tegyünk hitvallást az egyház tagjaként. A bérmálásban a bérmálkozók megkapják a Szentlelket, amint az apostolok Pünkösd napján, valamint a Szentlélek ajándékai által segítséget kapnak küldetésük teljesítéséhez. A bérmálás által a keresztény közösség felnőtt tagjaivá válnak.” (Szabó Dániel piarista atya)

A budapesti Piarista Gimnáziumban minden évben lehetőség nyílik a végzős diákok számára, hogy az iskolai kápolnában részesüljenek a bérmálkozás szentségében. A bérmálási szentmise előtt pár nappal leültem néhány tizenkettedikessel, hogy megismerjem személyes gondolataikat és motivációjukat a témában. Nagy örömmel szívükben, egy igazolaltlan órával az e-Kréta naplójukban jöttek le velem a 3. emeleti kanapékhoz. A beszélgetést megelőzően felvilágosítottak a bérmálási felkészítő folyamatáról, aztán feltettem kérdéseimet:

A beszélgetésben megszólítottak bérmanevükön lettek megjelenítve cikkünkben.

D.F.: Mi alapján választottál bérmaszentet?

Kristóf: Szent Kristófot választottam, a kitartásáért. Töretlenül és kitartóan Isten mellett volt. Ezt a tulajdonságot szeretném magaménak tudni.

Sebestyén: Amikor gondolkoztam, hogy ki legyen a bérmaszentem, egyből beugrott Szent Sebestyén. Miután annyi nehéz dolgon keresztül ment, mégis teljesen töretlen maradt. Kibírta a nehéz fizikai próbákat: szétverték, lenyilazták, de így is talpra tudott állni. Ezt a töretlenséget próbálom követni.

Benedek: Nekem azt mondták, hogy olyan szentet válasszak, akinek az élete az életemre valamennyire igaz. Erre azt mondtam, hogy ez nagyon szép, de nem ezt fogom csinálni. Olyan szentet választottam, Szent Benedeket, akinek az élete nem igaz az életemre, de azt szeretném, hogy az legyen. Úgy gondoltam, hogy ha ez az esemény már egy fordulópont az életünkben, akkor tényleg legyen egy fordulópont, és vegyem komolyabban az életet. Ő volt, aki azt mondta: „Imádkozzál és dolgozzál.” Bennem a dolgozási kényszer igencsak hiányzik, de azt gondoltam, hogy ha felnőttesebb fejjel megyek neki az életnek, akkor ez segíthet, hogy kötelességtudóbb legyek.

Mihály: Én Szent Mihály arkangyalt választottam bérmaszentnek. Először a nevével kezdeném. A Mihály a Mikaél héber szóból, szókapcsolatból származik, ami annyit jelent: „Ki olyan, mint Isten”- persze ez kérdésként. Ez elsősorban segít abban, hogy tényleg Istenre tudjak fókuszálni. Másrészt ő a sátán elleni harcnak a legfőbb szimbóluma. Ezt leginkább a mindennapokra próbáltam rávetíteni; hogy minden apró dologban, amiben a rosszat látom meg, kérném Szent Mihálynak a segítségét, hogy támogasson, hogy a jót lássam meg.

Ágoston: Nekem Szent Ágoston a bérmaszentem. Azért tetszik az egész élete, mert Isten engedte neki, hogy többféle vallást, életmódot megismerjen. Voltak közötte szektás dolgok is, természetgyógyásznak, meg hasonlónak ment. Volt egy-két éve, amikor testi örömöknek élt. Kicsit ezzel én is tudok azonosulni; van, amikor csak betelek mindennel, és szeretnék kiszakadni az egész vallási életből. Csak élném a saját életemet, és mennék a pillanatnyi boldogság után. Az elmúlt másfél évben sikerült visszaállítanom az életemet a normális irányba. Azzal tudok igazán azonosulni, hogy Ágostonnak is sikerült visszatalálni Istenhez, majd sok mindent elért.

D.F.: Miért fontos neked a bérmálkozás?

Ágoston: Szerintem azért nagyon fontos, mert ezzel ténylegesen elköteleződünk Isten mellett és Mellette döntünk. Egy másodszoros megerősítés az elsőáldozás után. Ezen kívül szerintem nagyon fontos, hogy lássák a fiatalok, hogy keresztényként is lehet fiatal életet élni. És attól még, hogy keresztények vagyunk, nem a sarokban ülünk Bibliát olvasva, hanem lehet egy szabad életünk. Fontos szerintem, hogy felnőttként, saját gondolatunkkal döntsünk a bérmálkozásról, és ne csak ránk legyen erőltetve, hogy itt az ideje bérmálkozni.

Mihály: Én tényleg szeretném azt, hogy életem további részében, vagyis már csak felnőtt részében ugyanúgy tudjam a krisztusi irányokat követni. Szeretném ennek köszönhetően, hogy a jövendőbeli munkámnak, hivatásomnak egy keretet adjon ez a Krisztus-követés.

Kristóf: Szerintem azért is fontos a bérmálkozás, mert ez az az életkor amikor elválik, hogy azért megyek-e misére, gyakorlom-e a hitemet, mert rám erőltetik a szüleim, vagy ténylegesen akarom-e. Igent mondok-e Istenre az életem hátralevő részén?


Sebestyén: Nagyon fontos bérmálkozásban, hogy nem csak felnőtté válunk, hanem kiválasztunk egy embert, akiről biztosan tudjuk, hogy Isten-követő élete volt. Nagyon jónak tartok egy ilyen embert követni, és az ő lelkületét próbálni átvenni (vö.: Szent Sebestyén).

Benedek: Nekem azért fontos, mert úgy gondolom, hogy ez megalapozza az egész felnőttkoromat. Én végig úgy gondolkodtam a bérmálkozásról, hogy ez a felnőtté válás szentsége, így meghatározza a teljes további keresztény életemet.

D.F.: Ha a bérmálás felnőtté válást jelent, akkor ebben mindenkinek van saját felelőssége. Ti hogyan készültetek fel a bérmálkozásra?

Benedek: Én úgy gondolom, hogy nem az utóbbi három hónapban kellett erre felkészülni. Ugyanúgy, ahogy ember is 18 év alatt nő fel, úgy amíg az ember eljut egy adott lelki szintre, az is több idő. Az addig megélt templomba járás, elsőáldozás, lelkigyakorlatok, akármilyen közösségbe járás összessége erre az időre gyűlik össze. A hat alkalom (iskola általi felkészítés) arra is jó volt, hogy aktívan legyen szó a bérmálkozásról, ezért mindenkiben, saját magában egy gondolkozás kezdődött el és az eddigi, 18 évnyi élményeket mélyítette el magában. Ezen a gondolatmenet lehetett végül eljutni oda, hogy ezt én tényleg szeretném-e, vagy nem. Ez akár annyi is lehetett, hogy hazafele menet közben végig erről gondolkodtam. Ezek voltak nekem fontosak az alkalmak mellett.

Ágoston: Az volt a gondolatom, hogy ez a hat alkalom jó volt a hangolódásra. Nagyon jó módszer volt szerintem utánaolvasni a szentek életének. Nem csak egynek, aki az eszedbe jut, hanem többnek is. Többek életét végigolvasod, és próbálsz velük azonosulni, hogy útmutatást adjanak. Emellett fontos volt, hogy lásd saját magadat és azt, hogy milyen a kapcsolatod Istennel. Önreflexiók segítettek, amik nem alkalmakon, hanem a mindennapokban történtek.

Kristóf: Maga a folyamat, ahogy bérmaszentet választ magának az ember, nagyon sokat ad. Elkezdtem kutatni szentek után és én azt kerestem, akiben megtalálom magamat, amivel a legjobban szeretnék azonosulni. Nyilván az összessel szeretnék azonosulni, de azt kellett választanom akit a legjobban magaménak éreztem. Magának a készülésnek ez volt a legjobb időszaka számomra.

Dudás Fülöp, piarinsta

Borka János, fotók