Egy történelmi séta március idusán

Reggel volt, mindenki sietett a munkahelyére, iskolájába. Ám ez a csütörtök eltért a szokásos hétköznapoktól a Piarista Gimnázium tanulói számára. Iskolánk ezen a napon emlékezett meg az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünkről. A diákok az 1848-as forradalmárok útvonalát újra bejárták, aminek legfontosabb helyszínein a 11. osztályosok bővebben meséltek a hely történetéről és arról, hogy mi történt ott egészen pontosan 176 éve. Stábunk elvegyült a tömegben tollastul és fényképezőgépestül. A képgaléria a cikk alján található.

A tanítás a szokásos időpontban kezdődött, mint mindig, ám a hétköznapi ruhát felváltotta az ünneplő, a zakókat és kabátokat kokárdák díszítették. Nem sok időnk volt a reggeli osztályfőnöki tizenötpercre, hiszen egyből indultunk. Az első állomás az iskolánk előtt elterülő Március 15.-e tér mellett elhelyezkedő Petőfi szobor volt, ahol megismerhettük a tér (a forradalom korában Főtér) történetét. 

Meglepődve hallgattuk, hogy itt, még az Erzsébet híd építése előtt egy piactér állt és a rendház épülete pedig polgármesteri hivatal volt, ezek és az itt elhelyezkedő templom tette ezt a helyet az egyik legmeghatározóbb helyszínné Pesten. Utána átsétáltunk a nem olyan messze lévő Pilvax kávéházhoz, ahol minden kezdődött. 175 év alatt az épület jelentősen megváltozott, mint kiderült, ma már nem az eredeti kávézó áll ott, mivel a régi épületet szétbombázták. Ugyan az akkori hangulatot idézték a mostani kávézó falára felhelyezett festmények.

Egy hosszabb gyaloglás után megérkeztünk a Magyar Nemzeti Múzeumhoz. Itt felvilágosítottak minket arról, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem Petőfi, hanem valószínűsíthetőleg Jókai Mór szavalta el a múzeum egy kiszögellésére állva az összegyűlt ezreknek szakadó esőben a Nemzeti dalt. Sajnos a múzeumkertbe nem juthattunk be, mert a másnapi ünnepély miatt lezárták. Elérkezett az idő! Ahogy két évszázaddal ezelőtt a forradalmárok, úgy mi sem várhattunk sokáig, ezért miután igen lelkesen elszavalt az egyik diák egy a forradalomról szóló verset, tovább indultunk.

A Petőfi Irodalmi Múzeumhoz érve jobban megismerhettük a történéseket alakító legfontosabb személyeket. Ezután elérkeztünk az utolsó állomáshoz, Landerer Lajos nyomdájába. Itt jobban belátást nyerhettünk Landerer fordulatos és olykor meglepő életébe, aki a márciusi ifjakkal együttműködve kinyomtatta a 12 pontot cenzori engedély nélkül, ezzel megvalósítva a sajtószabadságot. Itt egy kisebb fajta torlódás alakult ki a csapatok között, ezért sajnos nem tudtuk meghallgatni a Tizenkilencedik század költőit.

Az iskolába visszatérve egy kis szünet után következett a legelső prezentációs verseny döntője. Hat csapat jutott el a legvégsőkig, 3 csapat az alsóbb tagozatokból és 3 a felsőbbekből. A legkülönbözőbb témákban láthattunk érdekes és látványos prezentációkat.  Volt szó a filmek lehetetlen jeleneteiről fizikai szempontból, urbanizált állatokról, sőt még egy RC vitorlás készítéséről is. Egy, az iskola által szervezett prezentációs képzés nagyban segített az előadóknak megtanulni, hogyan adjanak elő. Ezt a tudást tudták is kamatoztatni, hiszen magasszintű előadásokat hallhattunk.

A csapatokat tagozatok alapján díjazta a mindegyik témában jártas zsűri, nagyon szoros eredmények születtek a csapatok között. Végül volt egy közönségszavazás is, amiben a nézők véleménye kicsit eltért a bíráló bizottság nézeteitől. A közönség, a zsűri és az előadók lelkesedéséből ítélve, szerintem akár a császárok klubjához hasonló hagyománnyá is válhat ez a verseny is.

Fotók: Szekeres Péter, Szőke Máté

Szerző: Kovács-Pénzes Nirmód