Tanévzáró interjú Zsódi Viktor tartományfőnök atyával

Zsódi Viktor piarista szerzetes, egykori budapesti tanár, szegedi prefektus, mosonmagyaróvári igazgató tavasszal lett a Piarista Rend Magyar Tartományának vezetője. Az egyik első idei napsütéses pénteki napon irodájában fogadta a Piarinsta stábját, hogy megválaszolja nosztalgikus és merész kérdéseinket röplabdáról, egérmumifikáló-szakkörről, elitiskolákról és tartományfőnökségről.

Laudetur Jesus Christus! Tudjuk, hogy Tanár úr a vitorlázás szerelmese. Ezen kívül mennyire áll közel önhöz másfajta sport?

A kézilabdához több szálon is kapcsolódom. Van némi játékos tapasztalatom általános iskolából, ezenfelül szurkolóként és játékvezetőként is éltem már át kézilabda mérkőzést. Lelkes rajongója vagyok a Pick Szegednek és női vonalon a mosonmagyaróvári kézilabda csapatnak. Játékvezetőként lehetőségem volt egy országos strandkézilabda bajnokság döntőjét is vezetni. Ezen felül nagy Athletic Bilbao drukker vagyok, egyik szegedi misémet egy Athletic Bilbao sálban celebráltam.

Hogyan érintette a Pesti iskola áprilisi kiemelkedő röplabda-teljesítménye? [További részletek a sportsikereinkről a blog.budapest.piarista.hu-n. - a szerk.]

Szakács tanár úrral is  kiváló kapcsolatom van, és mint eddig, ezen alkalommal is megosztottuk egymással gondolataink, gratuláltam neki a remek  teljesítményért.

Van-e olyan meghatározó sportemléke Pesten töltött ideje alatt, ami nagy hatást gyakorolt önre? 

Egy emléket nem tudnék kiemelni, azonban az éjszakai focibajnokságokon rendre vállaltam felügyelő tanári szerepet, illetve KIDS versenyekre (Katolikus Iskolák Diák Sportszövetsége- a szerk.) vittem diákokat. Osztályfőnöki szerepkörömbe természetesen osztályom sporteseményeken való lelkesítése is beletartozott.

 Szerette-e, ha igen mitől szerette a pesti iskolát, milyen élmények, emlékek, kapcsolatok fűzik önt fővárosi iskolánkhoz? 

Minden eddig iskolát, ahol voltam szerettem, még ha a szolgálat egyes helyeken eltérő is, mindegyik városban örömteli időt tölthettem piaristaként. Különösen nagy élmény volt Pesten az osztályom. Rendszeresen vittem a diákokat színházba és jó volt látni a diákság kulturális nyitottságát. Ebbe beleértve a tarokk iránt való érdeklődést is. Tanárkollégákkal és diákokkal egyaránt műveltük ezt a nagyszerű játékot. Egy időben egér-mumifikáló szakkört is tartottam, nemes 12 fős létszámmal.

 

Információink szerint az igazgatói posztra pályázat lett kiírva. Milyen tervei vannak tartományfőnöki kormányzása alatt a Pesten? Milyen jövőképet lát az iskolával kapcsolatban?  

Minden iskolánk intézményen túl közösség. A kérdés az, hogyan tudjuk ezt a közösséget éltetni, építeni és fejlesztő közeggé, az élet forrásává tenni. Ugyanarra a kérdésre más helyekről más válasz, megoldás érkezik. A közös bennük, hogy együtt keressük szüntelenül az igazságot  és ebben a közös keresésben egyek vagyunk.

 A budapesti gimnáziumot „elit” jelzővel is szokták illetni. Ön szerint hogy illik  a szegény gyerekek tanításának misszójába a budapesti intézmény? 

Az elit jelzőnek lehet negatív és pozitív értelme, értelmezése is. Ha az elitet úgy értelmezzük, hogy valamilyen exkluzív történet, ami nem nyitott mindenki számára akkor hibás lenne az elit elnevezés. Ha azt mondjuk, nagy elkötelezettség a magas színvonalú pedagógiai és pasztorális munka iránt, akkor ez egy piarista elvárás, hogy minden intézményünk elkötelezetten törekedjen arra, hogy magas színvonalon nevelje a diákokat. Ha így vagy úgy ez az intézmény elit intézmény, akkor ebben a közegben kell megtalálnunk a Krisztus-követésnek a helyes útját. Ez feladatuk a diákoknak, tanároknak és szülőknek egyaránt. 

 

Hogyan érzi magát újdonsült tartományfőnökként, milyen a tartományfőnöki lét?  

A megrendültség és megtiszteltetés érzése ötvöződik bennem. Mindenki, aki a piarista rend környékén él: rendtársak, diákok, tanárok, szülők, öregdiákok nagy bizalommal fordulnak felém, mellettem állnak és sokat segítenek. Nagy öröm számomra, hogy élő piarista közösségeket látok és nagy lelkesedéssel tölt el a sok munka, tevékenység, küldetés, amiket megvalósulni látok a piarista rend magyar tartományában.

Mi a véleménye az előző tartományfőnöki ciklusról, mi az, ami önnek tetszett benne, mit tartana meg belőle, illetve mi az, amin mindenképp változtatna? 

Nagyon jó és szívélyes viszonyom volt és van elődömmel, Szakál Ádámmal. Munkatársa lehettem több kérdésben. Működése nagy tiszteletet ébreszt bennem és örülök, hogy együtt tudtunk dolgozni. A jövőben az elmúlt 4, 8 év tapasztalataira alapozva és tanulságait levonva kell tovább haladnunk az úton.

Korábbi tartományfőnökökkel beszélt-e, kapott e bármilyen tanácsot, iránymutatást mire érdemes figyelni, nagyobb hangsúlyt fordítani a következő 4 évben? 

Kivétel nélkül, az összes korábbi tartományfőnökkel beszéltem, kikértem véleményüket.  

 

Miért lett tanár úrból pap, miért pont a szerzetesi lét? 

Voltak egyházias,vallásos élményeim gyermekkorban, de mégis a papság és a piaristák választása egy felnőttkori döntés eredménye. A piarista közösség nem tökéletes, de érdemes erre egy egész életet odaáldozni. Az a fajta öröm és vidámság, amely a piarista hivatásból fakad, hogy ott lehetünk az iskolába, taníthatunk, segíthetünk fiatalabbaknak és idősebbeknek azzá válni, amire őket a Jóisten hívja, az valóban egy olyan hivatás, ami örömteli és a hétköznapokban is megtalálható boldogságot jelent. 

 2007-ben már egyházmegyés papként lépett be a piaristákhoz. Mi áll ennek hátterében? 

A Jóisten girbe-görbe vonalakon keresztül is képes egyenesen írni.

Az újonnan belépő rendtársak hogyan találják meg a hangot a különböző korú szerzetestársaikkal? Adódtak ebből már nehézségek? 

A piarista hivatás pont arról szól, hogy hogyan tudunk párbeszédben lenni. Biztos vannak nézeteltérések, de nem életkorból fakadóan, hanem attól, hogy a személyes prioritási sorban ki mit helyez előbbre és adott esetben ez okozhat különbséget. Azonban párbeszéd útján igyekszünk minél hamarabb megoldani.

Egy piarista iskola miben ad többet, mint egy átlagos gimnázium? Van-e személyes tapasztalata ezzel kapcsolatban? 

Minden diák számára az a legjobb iskola, amiben éppen van. Nem a piarista iskola értékeit vitatva, de fenntartásom van azzal kapcsolatban, hogy össze lehet-e hasonlítani nagyon objektivizáló szempontok mentén egy-egy intézményt. Én magam, a rendtársak, a munkatársak mindent megtesznek, hogy a lehető legjobb iskolák legyenek a piarista iskolák.

 

Végül, mit szokott csinálni szabadidejében? Mi kapcsolja ki? 

A színházba járás nagy szenvedélyem, ezt soha nem adtam fel. Szegedről és Mosonmagyaróvárról is jártam fel rendtársakkal egy-egy remek színdarab kedvéért. A klasszikus zene hallgatása kikapcsol és szintúgy kikapcsol, amikor Mikszáthot olvasok. Nagyokat szoktam derülni rajta. Tervezem a Müpa és a Zeneakadémia meglátogatását is.

Akár a hétvégén. Szép, napsütéses idő várható…

A hosszú hétvége nem a szabadidős tevékenységeimről fog szólni: rendtársakkal, diákokkal találkozom a Piarista Ifjúsági Találkozó keretében az iskolában és egyházi vezetőkkel a Szent István-bazilikában a pápalátogatáshoz kapcsolódóan, vasárnap pedig a Szentatyával misézünk a Kossuth téren. Remélem eljutok még a Katona József Színházban a Turgenyev darabra, sok jót hallottam az Apák és fiúkról. 

 A Piarinsta stábja és a budapesti diákság nevében köszönjük az interjút a tanár úrnak.

Interjú: Magó Gábor Benedek, Farkas Olivér (Piarinsta)

Fotók: Borka János (Piarinsta)