Tanári szentmise

Szent Mór ünnepén a tanári kar tagjai összegyűlvén diákjaikért, az iskoláért és önmagukért imádkoztak.

„Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?” (Lk 13, 16-17) - szólt Jézus a méltatlankodó templomi elöljáróhoz. A legtöbben úgy értik az Úr Jézus ezen szavait - kezdte beszédét Vízhányó Zsolt igazgató úr -, hogy a jótetteknek nem szabhat korlátot sem ünnep, sem szokás. Ez a mai katasztrófák során egyre jobban a köztudatba vésődik: menteni kell vasárnap is, munkaszüneti napokon is, ünnepeken is. Van azonban ennek a szentírási történetnek egy más olvasata is. A zsinagóga elöljárója a gyülekezethez intézte szavait, azonban ezek valójában Jézusnak szóltak. Ezért Jézus válasza: "Képmutatók!" Velünk is előfordulhat, hogy olyan ügyekkel, problémával keresünk mást meg, azért méltatlankodunk, ami igazából lényegtelen - csak hogy a saját gyengeségünket, hibánkat elfedjük. A Szentírás e példabeszéddel az ilyen helyzetek elkerülésére tanít. Ha sikerül így élnünk, hitelesebbek lehetünk.