A budapesti Piarista Gimnázium (SINCE 1717) blogja 2021. január 7. csütörtök

„Akkor érzem jól magam, ha hozzá tudok tenni valamit a világhoz”

A tavalyi év nem csak a nagyvilágban, de a piaristák háza táján is temérdek változást hozott. A tartományfőnökségben bekövetkezett változás óhatatlanul magával hozta az igazgatóhelyettesi szék megüresedését. Székely Zoltán tanár urat kérdeztük újdonsült pozíciója kapcsán az iskoláról, közösségekről és együttműködésről.

Honnan jött az ötlet hogy igazgatóhelyettesnek áll?

Őszintén szólva ez nem nekem jutott először eszembe, hanem még igazgató úrnak júniusban. Beszélgettünk, hogy ő mit lát, és én hogyan látom a dolgokat. Akkor úgy tűnt, hogy júniustól nem tudunk ebben együttműködni, de aztán, ahogy alakult az új tanév, végül változás történt. Volt több beszélgetésem kollégákkal, amelyek segítettek ebben a döntésben. Aztán amikor Szakál tanár úr tartományfőnök lett, akkor újra aktuális lett a kérdés és immár éltem a lehetőséggel.

Mik voltak azok a konkrét események, amelyek miatt fordult a kocka?

Ezek a beszélgetések voltak rám nagy hatással. Természetesen érzékeltem az iskola működését is és a járványhelyzetet, aminek szerintem van egy erős hatása nem csak az iskola, hanem az egyének működésére is. Azt láttam és éreztem, hogy igazgatóhelyettesként szívesen tudom támogatni a jobb és biztonságosabb működést. Valahogy az a tudás, ami van bennem és az utóbbi években halmozódott, az jó lehet arra, hogy ezekben a kihívásokban a rendszer hasznára legyek.

Közösségekért és együttműködésért felelős igazgatóhelyettes. Mi ez pontosan? Mik az alapvető feladatai?

Azt gondolom, ez még alakulóban van. Azért van kialakulóban, mert összességében az iskola szerintem - és a vezetőtársaim szerint is -, jól működik. De különben az is látszik, hogy a megszokott működésünkhöz képest kellenek újfajta tapasztalatok is. Hogy ezek pontosan micsodák és melyek azok a kritikus pontok, ahol jó ott lenni és segíteni a működést, azok még alakulnak.

Például?

Például úgy látom, hogy nagyon nagy potenciál van abban, hogy a munkaközösségek hogyan dolgoznak. Azaz, hogy az egyes szaktantárgyakhoz tartozó tanári közösségek hogy működnek együtt, hogyan osztják meg egymással a tapasztalataikat, hogyan támogatják egymást. Ezt egy fontos területnek látom, mint ahogy az osztályfőnökök működését is, akik ugye a legközvetlenebb kapcsolatban vannak az osztályokkal és azon belül a diákokkal. Ebből kifolyólag nekik is van egyfajta rálátásuk a rendszerre. Ha iskolán kívüli párhuzamot szeretnék mondani, akkor azt mondanám, hogy ők a középvezetői réteg, akiknek nagyon fontos szerepük van abban, hogy a működés kiegyensúlyozottan tudjon folyni. Ennek a rétegnek a támogatása egy kulcsfontosságú dolog. Alapvetően szeretjük azt mondani az iskolánkról - szerintem joggal -, hogy az egész ember nevelése zajlik és alapvetően közösségi keretek között. Az osztályközösség mellett vannak egyéb más közösségek is: most a legfrissebb és legvitálisabb új közösségi forma talán a Lamantin. De van itt cserkészet, vannak különböző szakkörökhöz kötődő közösségek, amelyeknek a működése hasonlóan fontos. Ugyanígy a tanárok között is léteznek közösségek, például a megszokott munkaközösségek mellett, az azonos gondolkodású, világnézetű vagy élethelyzetű (pl.: fiatal tanárok) kollégák is alkotnak kisebb csoportokat. Az együttműködés nem csak egy 21. századi elvárás, hanem tulajdonképpen ezt a járványhelyzetet, meg úgy egyáltalán a kihívásokat az életben sokkal könnyebb együtt megugrani, leküzdeni. Az együttműködés - különösen a jó együttműködés - egyáltalán nem magától értetődő dolog. Szükséges benne tapasztalatokat szerezni. Azt is mondhatnám, hogy most ebben a járványhelyzetben megvan az a lehetőség, hogy tanuljuk, meg fejlesszük az együttműködést. Pusztán már csak amiatt is, mert nagyon könnyű azt érezni, hogy “egyedül nem tudok mit kezdeni ennyi mindennel, nem tudok ilyen gyorsan változni”. Az együttműködésben, hogy egymásnak tudunk támogatást és segítséget adni, nagyon nagy erő van. Csak ugye az, hogy hagyományosan egy tanár tart órát 30+ diáknak, az nem klasszikusan az együttműködő helyzet.

Mik a prioritások a mostani járványhelyzetben igazgatóhelyettesként?

Az egy nagyon izgalmas helyzet az iskola működésében, hogy 9. évfolyamtól van online tanítás, de a 7-8. osztályosok még iskolába járnak. Ennek van egy kettős hatása az iskolában: egyrészt a 7-8-osoknak nyilván ez jó, hogy tudnak egymással találkozni és egy kicsit úgy érezhetik, hogy övék az iskola. A tanárok pedig, azok is akik nem tanítanak a 7. vagy 8. osztályokban időnként bejönnek az épületbe. Vannak olyan napok, amikor innen az iskolából tartják az óráikat. Ezért lehet egyensúly az online működés meg a személyes találkozások, kapcsolódások között. Szemben például a tavaszi távtanulási időszakkal, amikor tényleg nagyon sokáig gyakorlatilag teljes szeparációban kellett működnie mindenkinek. Prioritás, hogy ki hogyan érzi magát: aki fáradtabb, vagy valami nehéz neki, akkor őt tudjuk támogatni. Szerintem ez lesz a szó, amit egy időegység alatt a legtöbbet mondok: “támogatás”. Valahogy ebben látom összességében a feladatomat. Meglévő működésekhez hozzátenni, amit tudok, hogy az jobb legyen és esetleg olyan új működéseket behozni, amik fontosak lehetnek és eddig nem volt rá elegendő energia. Azt is még szintén a prioritások közé sorolnám, hogy biztosítsuk azt, hogy a tanítás zökkenőmentesen menjen tovább: haladjanak a diákok a tanulmányaikkal.

Említett új ötleteket, innovációkat. Van már valami konkrét elképzelése?

Olyan szempontból nem innováció, hogy osztályfőnökként nagyon régóta tudom ennek az értékét, de iskolai szinten még nem jelenik meg a működési rutinban. Ez pedig a szülőkkel való rendszeres kapcsolattartás, együttműködés. Nagyon fontos dolog, hogy ne csak az osztályfőnökökkel, ne csak osztályszinten, hanem iskolaszinten is megjelenjenek az ő szempontjaik, előtérbe kerüljenek a meglátásaik, amik számukra fontosak a mindennapi életünket illetően.

Osztályfőnök, igazgatóhelyettes, biológiatanár, mentálhigiénés szakember, világjáró, coach… kihagytam valamit?

Igen, a trénert! (nevetve)

Ha egyet kéne választani mi lenne az? Egyáltalán lehet-e választani?

Szerintem nem nagyon lehet választani mert, mindegyik ugyanarról szól. Alapvetően én azt gondolom magamról, hogy akkor érzem jól magam, akkor érzem, hogy hozzá tudok tenni valamit a világhoz, ha az embereknek akikkel találkozom, vagy dolgozom, a találkozás után jobb lesz, mint előtte volt. Ha ezt egy szóban össze lehetne vonni - nincs ilyen hivatalos foglalkozás - de így hívnám: “ember - és szervezetfejlesztő”. Az, amiket az előbb felsorolt, szerintem ezeknek a különféle megnyilvánulásai, módszerei. Nem szívesen választok közülük, mert mindegyiket szeretem valamiért. Mindegyik ugyanabból a forrásból fakad.

Valami, amit még megosztana újdonsült igazgatóhelyettesként?

Nagy tisztességnek tartom, hogy én az igazgatóhelyettese lehetek a budapesti Piarista Gimnáziumnak, mert ez egy nagy múltú és igazán jól működő intézmény. Köszönöm a bizalmát a kollégáimnak, illetve az Igazgató úrnak.

Sebestyén Kristóf - piariNsta

Címkék: Riport

Design: Unicial Program: Florka