Mi van a táskámban?
Sítúra bakancslista végzős szemmel. A 2019-es sítúrákat Gerlitzen magaslatain töltöttük két turnusban február 1 és 9 között Szakács Zoltán és György Gizella nagyszerű szervezését élvezve.
Bukósisak, ruházat, tisztálkodási eszközök, melegszendvicssütő, elosztó, JBL, kártya, történelemkönyv, matekfüzet, számológép, és egy jó adag vidámsággal teli várakozás. Hogy mire fel cipeltünk magunkkal melegszendvicssütőt és kedves társait? A 12b osztály egy bakancslistával készült az utolsó év sítúrájára.
1. Elsők között a pályán
A sípályák reggel nyolckor nyitják a kapuikat. Ha elsők között szeretnél a liftbe felszállni, akkor háromnegyed 8-kor már ott kell állnod a sorban. Viszont ha abszolút első szeretne lenni az ember, hogy az első buckákat ő hívja életre, úgy akár fél 8-kor ott kell feszítenie. A helyi osztrákokkal versenyezve sikerült nekünk is az elsők között felérnünk. Először közösen bemelegítettünk, majd együtt síeltünk pár kört osztályilag, mígnem megérkezett a teljes csapat utánunk. Ez után váltunk kisebb csoportokra és használtuk ki a pályán tölthető idő maximumát. Beleértve az utolsó csúszást is.
2. Hajnalt nappallá tevő melegszendvics
De minek a táskába a melegszendvicssütő? Elhatároztuk hogy a pályára kivitt ebédünk nem holmi mezei szendvics lesz. Ezért vállalkozó szellemű osztálytársak kis csoportja, hajnalt nappallá téve dolgozott, hogy fejenként minimum 2 melegszendvics lapulhasson ebédig mindünk táskájában.
3. Érettségis tanulóestek
Ez az utolsó évünk, ez volt az utolsó csúszás, amit mint osztály tettünk meg. Próbáltuk teljes mértékben kihasználni. De nem csak kisebb mókákból állt a sítúra. Amikor elhagyta a horizontot a nap, előkerültek a törikönyvek és matekfüzetek, és a szép jövőre, azaz az érettségire gondolva kezdetét vette a tanulóest.
Síeltünk ratrakolt pályán. Ratrakoltunk, melegszendvicset ettünk, szebbnél szebb dolgokról tanultunk és elbúcsúztunk. Vannak dolgok, amiket el kell engedni - ha csak átmenetileg is.
Szöveg: Vida Gergely, piarinsta
Fotók: Schmutzer Áron 2013a
