A budapesti Piarista Gimnázium (SINCE 1717) blogja 2022. április 13. szerda

Még mindig az élvonalban

Berúgtuk a tavaszi szünet kapuját. Iskolánk röplabdacsapata idén is képviseltette magát a “B” kategóriás országos röplabda diákolimpián. A csapat nagyszerű végeredményt ért el. Magó Benedek, a piarInsta diákújságírója a helyszínen követte az eseményeket.

A gárda tagjai 2022. április 8-án, péntek reggel a Nyugati pályaudvaron gyülekeztek, majd egy jó hangulatú, bár korántsem rövid vonatút után megérkeztek Debrecenbe. A srácok a budapesti diákolimpián szerzett veretlen csoportelsőségükkel a torna egyik esélyeseként kezdték meg szereplésüket.

Az első versenynap két győzelme fontos állomás volt az ismételt csoportelsőséghez vezető úton. Ezen sikerrel a markukban mentek a hivatalos megnyitóra. A program igen színes volt, de valahogy a pomponlányok maradtak meg legjobban a fiúknak.

Sima ügy, pomponlányok és idegörlő pillanatok

Szombat reggel jó hangulatban, önbizalommal telve, de alázatosan fogadták mindkét ellenfelet. Mondhatni ismét két sima győzelmet arattak, amivel az “A” csoport élén végeztek és délután háromkor a “B” csoport második helyezettjével kellett megküzdeniük az elődöntőért. Az egyenes kieséses szakasz előtti pihenőbe az ebéden kívül, még egy szurkolás is belefért a Toldys lányoknak. Azonban ez a szünet nem kedvezett röpiseinknek. Úgy tűnik, a szünet alatt kiestek a fókuszból, és ez volt az, amit előszeretettel kihasználtak a Szarvasiak. Fiaink a meccs előtt sokat melegítettek és a nyitást is előszerettél gyakorolták. Még mesterük Szakács Zoltán tanár úr is nyitott párat.

A meccs kicsivel a vártnál később, de elkezdődött. Az eleje jól indult, majd a egyszer csak se kép se hang. Nem tudni, hogy az ellenfél sorozatban szerzett pontjai törték meg a fiúkat, vagy egyszerűen fejbe nem tudták felvenni a fonalat időben.

Ezzel a ritmusvesztéssel azonban az ellenfél megszerezte a vezetést. Egy kis taktikai megbeszélés, fejmosás és atyai jótanács után nagyon nagy küzdelem kezdődött. Egyik csapat sem tudott fogást találni a másikon, fej-fej mellett haladtak. Egy idegőrlő, szoros hajrában sikerült kiharcolnunk az egyenlítést, így következhetett a mindent eldöntő harmadik menet.

Fiaink összefogva, minden erejüket, szívüket és lelküket beleadva harcoltak a győzelemért. Nem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettük volna. 12:8-as állásnál már csak 3 pont kellett volna ahhoz, hogy elbukjuk az elődöntőt, ekkor azonban olyan történt, amire nem számítottunk. Főleg nem ellenfelünk és az ő szurkolótáboruk.

A piarista fiúk átkapcsolták a fejükben a kapcsolót, aminek Szakács tanár úr jobban örült volna, ha előbb teszik, de mint a mondás is tartja, jobb később mint soha. A terminátorüzemmód bekapcsolt, az ellenfélnek annyi: vert állásból fordítottak gladiátor módján küzdő fiaink.

A két feladó egymás nyakába zuhant. Zsinórban hét pontot szereztek, amivel odapörköltek az ellenfélnek és megmutatták mi a végső céljuk: természetesen a döntő. “Nagyon is voltak örömkönnyek” - hallottam a meccset követően a csapat egyik tagjától. Ezek után, hogy feltegyék az i-re a pontot, úgy tűnt, minden adott volt.

Feldobva és büszkén tértek vissza a szállásra, ahol zenehallgatással és beszélgetve töltötték fel energiaraktáraikat az esti elődöntőre. Ezen az akadályon elég simán túljutottak, 2:0-ás győzelmet arattak, így a remek szerváknak köszönhetően berepítették magukat a döntőbe. A nap hátralévő óráiban a pihenés és a regeneráció volt a fő tevékenységük.

A döntő nap

A vasárnapi döntő előtt kora reggel virágvasárnapi misével kezdtek a fiúk. Ezt követően érkeztek meg a nap fő eseményének otthont adó Tóth Árpád Gimnázium csarnokába. Először a 3. helyért járó küzdelmet nézték meg, majd elkezdtek ráhangolódni a meccsre, aminek első lépése a pihenés volt.

Fejükből mindent kizárva a taktikán és a pontos technikai kivitelezésen volt a hangsúly, mert tudták, hogy egy nagyon erős, a mezőnyből szintén kiemelkedő ellenféllel állnak szemben. A melegítést időben kezdték, koncentráltan, ki-ki a maga feladatára figyelve. A csapat beszámolója alapján a zene sok motivációt és egy kis önbizalom-fröccsöt adott nekik a mérkőzés előtt.

Edzőbá egy gyors megbeszélés keretein belül tudatta a fiúkkal, hogy mit vár a meccstől. Tudták, hogy a kecskeméti ellenfél nagyon magasan képzett, így főként arra kellett koncentrálniuk, hogy felvegyék a ritmust és a lehető legkevesebb hibával hajtsák végre azt, amit már tudtak, figyelembe véve a kispad felől érkező új instrukciókat.

A meccs elkezdődött. Izzott a feszültség a két csapat között. Próbáltak felülkerekedni egymáson. A három szett alatt többször is sikerült fogást találniuk a fiúknak és megszorongatniuk az ellenfelet. A bíró emeli a sípot, majd hosszan belefúj. A döntő véget ért. A 3:0-ra elvesztett mérkőzés után, kicsit búslakodva, de emelt fővel jöttek le a pályáról a fiúk. Az egész csapat pozitívan értékelte a történteket. Jó meccset játszottak, egy abszolút örömjáték volt és a legfontosabb, hogy mindkét fél tisztelte a másikat. A mieink tanúbizonyságot téve piarista mivoltáról kihozták magukból a maximumot, amit most egy szépen csillogó ezüstéremmel jutalmaztak.


Magó Benedek, piarInsta
Fotók: Diákolimpia

Design: Unicial Program: Florka