A budapesti Piarista Gimnázium (SINCE 1717) blogja 2019. április 19. péntek

Krisztus feltámadásának hiteles tanúja? - A torinói lepel

Számtalan ereklyét őriznek körös-körül a világ templomaiban, és ezek néha egészen bizarr módon kapcsolódnak Jézus, vagy a szentek életének egyes mozzanataihoz. Soknak az eredetisége ugyan elvileg hiteles, mégis nevetségesnek tűnik a tisztelete. Azonban ezek közül kiemelkedik egy körülbelül négy méter hosszúságú lenvászon lepel, amelyet Torinóban, a Keresztelő Szent János-katedrálisban őriznek, és a hagyomány úgy tartja róla, hogy Jézus Krisztus halotti leple.

A lepel egyik másolata Spanyolországból

KALANDOS ÚTON TORINÓBA

A lepel első írásos említése értelemszerűen az evangéliumokban történik, ezek közül Jánost emelném ki, ahol a húsvéti eseményeknél hangsúlyos szerepet kap, hogy a másik tanítvány látta az összehajtott gyolcsokat és hitt. Hitte, hogyha Jézus testét egyszerűen ellopták volna, akkor valószínűleg nem lett volna arra is gondjuk a “sírrablókak”, hogy rendet hagyjanak maguk után.

Giovanni Battista della Rovere: Jézus levétele a keresztről


A korai időkben a lepel sorsáról csak legendák szólnak, viszont nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a Kis-Ázsiai Edessza városában 525-ben megtalált “nem emberkéz alkotta lepel” azonos lehet a ma Torinóban találhatóval. Valószínűleg az Júdás Tádé apostol vihette ide magával egy térítő útja alkalmával. Itt Edesszában őrizték évszázadokon keresztül különös tisztelettel, néha háborúkba is magukkal vitték.

Bizánc 944-ben egy hadjárattal szerzi meg az akkor már muzulmán uralom alatt álló Edesszából a leplet. (Az iszlám hagyomány is tiszteli már ekkor is, mint Jézus halotti leplét.) Nagy ünnepség keretében szállítják Konstantinápolyba, erről az eseményről már kódexbeli ábrázolás van, a Skylitzes-kódexben található miniatúra leple méreteiben megegyezik a torinóival. VII.Konstantin császár megfigyeli, hogy a lepel képe nem festés útján keletkezett, ahogyan ezt a torinói lepelre is igaz. Számos leírás keletkezik róla ebben az időszakban, kiemelt fontosságú ereklyeként volt kezelve.

A Pray-kódex (amelyben a Halotti-beszéd is található) ábrázolása a lepelről. Fontos forrás a lepel kutatásában, mivel az ábrázolás a bizánci évek alatt keletkezett, és kiemeli a lepel jellegzetes halszálkás szövését, és az L alakú égésnyomokat.


Azért fontos megemlítenünk a két lepel közti megegyezéseket, mert amikor 1204-ben a velenceiek és a keresztes hadak kifosztják Bizáncot, akkor a lepelnek is nyoma veszik, a következő biztos előkerülése 1349-ben volt Franciaországban, viszont innentől kezdve egyértelműen lekövethető, hogy hogyan jut el Torinóba.
Bizáncból nem tudni pontosan hogyan jutott Európába, erről az időszakról csak találgatni, lehet, mivel nincsenek megbízható forrásaink. Talán a legelfogadottabb teória, hogy a Templomos Lovagrenden keresztül került Franciaországba, vagy legalábbis ott ők őrizték.

A ma Torinóban őrzött lepel első írásos említése, 1349-ből való, amikor is egy francia nemes egy levélben kéri a pápa engedélyét egy templom megépítésére Lirey-ben, és ebben megemlíti, hogy birtokában van Jézus Krisztus temetési leple. Nem sokkal később sor kerül az első jól dokumentált hivatalos bemutatásra Európában.
Ehhez az időszakhoz kapcsolódik egy korabeli lejáratási kampány is, melyben az egyházmegye püspöke levélben kéri a királyt, hogy tiltsa be a lepel bemutatását, mert az egy festett hamisítvány. Az egész érvelése abban sántít, hogy ő a püspökelődjére hivatkozik, mint a hamisítás felfedőjére, azonban a többi fennmaradt dokumentáció szerint az illető püspök támogatta a lepel bemutatását. A király be is tiltja a bemutatást, azonban a végzést nem tudják végrehajtani, és hamarosan a pápa jóváhagyja a leplet birtokló de Charny család fellebbezését, és bullát bocsát ki, melyben hiteles ereklyének ismeri el a leplet.
A de Charny család kihalása után hosszú viták közben végül a Savoya-házhoz került a lepel 1453-ban.
A savoyaiak birtokában 1502-től állandósul Chambéry mint őrzési hely. 1532-ben egy tűzvészben több helyen is megsérült, majd helyi apácák javították több helyen a vásznat.

A chambéry-i Sainte-Chapelle


1578-ban szállítják át a leplet Torinóba.

Hagyomány szerint, amikor házasodott valaki a családból, vagy ha neves vendég érkezett, akkor tartottak nyilvános bemutatást. A lepel ekkor már ismert volt Európában, bemutatások alkalmával zarándokok ezrei érkeztek Torinóba.
A második világháborúban a Nápolyhoz közeli Montevergine bencés apátságban rejtették el, a lepel után kutató németeknek csak egy másolatot adtak át. 1983-ban II. Umbertó, az utolsó olasz király végrendeletében a Szentszékre hagyta a leplet azzal a feltétellel, hogy Torinóból nem lehet elmozdítani. 1997-ben egy tűzvészben közel volt ahhoz, hogy elpusztuljon, azonban egy tűzoltó hősiességének köszönhetően megmenekült.

A torinói Keresztelő Szent János-székesegyház, itt őrzik jelenleg is a leplet

A NAGY FELFEDEZÉS

1898-ban egy torinói ügyvéd: Secondo Pia, aki hobbiból fényképészkedett, első ízben engedélyt kapott, hogy felvételt készítsen a lepelről. A kép előhívása során azonban nem várt felfedezést tett: a lepelről készült negatív kép valójában egy fotográfiai pozitív kép, amin sokkal jobban kivehetőek a lepel emberének egyes részletei. Ezzel kezdetét vette a szindonológia, vagyis a lepel kutatásának tudománya. Elsőként Yves Delage és Paul Vignon, a Sorbonne Egyetem két professzora kezdtek bele a lepel részletesebb vizsgálatába elsősorban anatómiai szempontból, munkájukat könyvben is megörökítették. És persze rögtön hangosabbak lettek a lepel hitelességében kétkedők is, akik állításukat elsősorban Pierre d’Arcis püspök már korábban említett leveleire hivatkozva próbálták alátámasztani.

A lepel egyik feléről készült negatív és pozitív kép

A LEPEL KUTATÁSA - A SZINDONOLÓGIA

A torinói lepel kutatása ezután hatalmas lendületet kapott, mivel a lepel rengeteg információt hordoz: a pollenektől kezdve a vérnyomokon át egészen addig, hogy egyáltalán hogyan került rá a lepel emberének képmása, az összes természettudomány képviselteti magát a lepel kutatói között, és a legkülönfélébb analitikai módszereknek vetik alá, minda a mai napig folyamatosan derülnek ki új dolgok. A görög szindón (=lepel) szóból származik a torinói leplet kutató tudományág, a szindonológia neve.
Az egyik legalapvetőbb kérdés talán, hogy hogyan keletkezett a megkínzott férfialakot formáló kép a leplen. A hamisítás hívei kapásból rávágnák, hogy festették, de a kutatók azt figyelték meg, hogy a képalkotó elszíneződés nincsen beleivódva a vászon belsejébe, mint mondjuk a leplen található vérnyomok, vagy ha festve lenne, hanem csak a felszínen vannak elszíneződve egyenletesen. A festés mellett az emberi testváladék lenyomata is elvethető. Jelenleg a tudomány még nem tudta reprodukálni ezt a fajta képalkotást, eddigi kutatások alapján azt tudjuk, hogy nem magas hőmérsékleten keletkezett, és talán valamiféle sugárzás lehetett.

A lepel emberének szenvedéséről sok mindent le lehet olvasni. A háton megtalálható körülbelül 40 korbácsütés nyoma a klasszikus római korbáccsal, a flagrummal. A kezeken és lábakon megtalálhatóak a keresztre feszítéskor keletkezett szögek ütötte sebek, sőt egy mellkasi seb is felfedezhető a leplen, tehát a lepel emberének sérülései megfelelnek az evangéliumok leírásának, a legkisebb részletekig.

Érdekesség, hogy a szemek felett felfedeztek két korabeli pénzérmének a lenyomatát is, illetve a Közel-Keleten honos virágok is megtalálhatóak a mellkas felett. A leplen természetesen pollenek is vannak, a hozzájuk tartozó virágfajok elterjedése kirajzolja azt az utat, amit jelenleg feltételezünk, hogy a lepel eddigi történelme során bejárt.

Talán a legnagyobb figyelmet kapott vizsgálat a radiokarbonos kormeghatározás volt 1988-ban. Ez az eljárás ugye a 14C-es szénizotóp bomlásának vizsgálatán alapul, egy az adott növényi eredetű anyagból vett minta alapján. Mivel a lepel lenvászonból készült, a technológia felfedezésétől kezdve hatalmas nyomás volt az Egyházon, hogy engedélyezze ezt a vizsgálatot, mert a legtöbben azt várták, hogy ezzel majd pontot lehet tenni az ügy végére. Az kormeghatározás a lepel anyagát adó len érését 1325-re (±65 év) sorolta, akik hamisítványnak tartják a leplet, azok mindmáig ezt hozzák fel legnyomósabb érvnek. Azonban a vizsgálat után több dologra is fény derült. Először is, megállapították, hogy a lepel szélének anyaga nem azonos, a belsejének anyagával, márpedig a mintákat kívülről vették. Azzal is kétségbe vonják ezeket az eredményeket, hogy a nagy hőhatás is befolyásolhatja a szerves anyagokban található szénizotóp bomlását, márpedig a Chambéry-ben szerzett égési nyomok igan nagy hőre engednek következtetni. tehát a téma még lezáratlan, bár jelenleg nem terveznek újabb átfogó vizsgálatot a leplen, viszont a nyomás egyre fokozódik, hiszen 1988 óta nagyon sokat fejlődött a technológia.

A kutatások többsége mint látjuk arra irányul, hogy közvetlenül a lepel hitelességét bizonyítsák, azonban azáltal, hogy a lepellel foglalkozunk, az egyfajta korrajzot is ad arról a legalább 700, de akár 2000 évről, amióta létezik.

HITELES? HAMISÍTVÁNY?

Ha egy keresztény és egy ateista ember beszélgetésében szóba kerül a torinói lepel a nem hívő, sokszor már rögtön el is kezdi hogy ez csak egy középkori hamisítvány, és kár ekkora feneket keríteni az egésznek, miért hiszünk el ekkora átverést. Sőt néha keresztények közt is kialakulhatnak már lassan vérre menő viták. Nem véletlenül, a Szentszék már évek óta nem is akar hivatalosan állást foglani az ügyben és mostanában nem is engedélyeznek már nagyon olyan átfogó vizsgálatot, amely lezárhatná ezt a kérdést. Talán azért, mert félnek attól, hogy kiderül, hogy nem hiteles. Vagy egyszerűen azért, mert igazából nem is olyan fontos, hogy le legyen ez zárva. Hiszen a többi ereklyét is tiszteljük, mert amikor leülünk elé imádkozni, akkor nem a tárgyat imádjuk, hanem a tárgy segítségével kicsit átelmélkedhetjük az adott szent életét, példát vehetünk róla, erőt meríthetünk belőle. És akkor már igazából lényegtelen is, hogy ténylegesen hiteles-e az adott ereklye.
Tény, hogy jelenleg nincsenek szorgalmazva a komoly vizsgálatok, a leplen, és ez nem éppen azt az elvet támasztja alá, hogy a vallás és a tudomány nem egymás ellen van, remélhetőleg ebben a jövőben változás lesz azért.
A legfontosabb, amit mi tehetünk, hogy ha állást foglalunk a hitelesség mellett, vagy ellen, azt nem hitből, hanem tudományos ismeretek alapján tegyük.

Borromeói Szent Károly milánói érsek zarándoklata a lepelhez - rézmetszet

BEFOLYÁSOLHATJA-E HITÜNKET?

Miután kicsit jobban megismertük ennek az ereklyének a történetét, és akár állást is tudunk foglalni a meglévő tudásunk alapján, mindenképpen fontos, hogy átgondoljuk, ezen áll-e, vagy bukik a hitem? Hiszen a lepel Jézus Krisztus feltámadásának pillanatát, de legalábbis a kereszthalálát örökíti meg, ha eredeti. Ha valaki erősen tudományos szemlélettel azt mondja, hogy hiszi Krisztus halálát és feltámadását hiszen a lepel hiteles, akkor az könnyen meginoghat teljesen, ha a jövőben valamiféle döntő bizonyíték merül fel a lepel hamisságára. Tehát jó az, ha a lepel megerősít minket a feltámadásba vetett hitünkben, de nem csak ez az egyetlen alapja annak. Hiszen ott van az Egyház két évezredes tanúsága a megváltás mellett.

Szöveg: Göncz Bertalan, PiariNsta
Képek: Wikipédia
Felhasznált irodalom: Pályi Gyula: A torinói lepel, 2. kiadás, Szent István Társulat, 2011

Címkék: Írások | Lelki élet

Design: Unicial Program: Florka