Készíthetik a bögréket a diákok, zöld utat kapott a vízforraló
A tanév elején iskolánk egyik osztálya külön kérvénnyel fordult az iskolavezetés felé, amelyben a vízforraló-használat engedélyezését kérik. Az ügyben hiába született az ősz folyamán az osztályfőnökök többségének beleegyezésével egyedi szabályozás, a diákokban egyre több kérdés merült fel. A Piarinsta szerkesztősége utána járt a vízforraló-rendeletként elhíresült kérdésnek.
Forró hangulat
"Az iskola második otthonunk" - tartja a mondás. Ezzel az állítással lehet egyetérteni vagy lehet vitatni, de kétség kívül sok időt töltünk az iskolában. Talán éppen ezért - az elmúlt évek tapasztalatai alapján - a végzős évfolyamok különösen is szeretik otthonosabbá, kényelmesebbé tenni utolsó hónapjaikat szeretett gimnáziumukban. Az osztályfőnökökeikkel vívott kényelemharc során rendszerint felmerül a kanapé, a saját mobiltöltő, vagy egyéb kényelmi berendezések és persze a vízforraló kérdése is. Az idei tanév őszi iskolai életét belengte a vízforraló rendeletként elhíresült kérdés köde. A Piarinsta szerkesztőségének tagjai több forrásból értesültek a vízforraló használatának engedélyezéséről, azonban az osztályokban kialakuló gyakorlat alapján nem volt egyértelmű, egységes-e a - mindig egységes - tantestület álláspontja a kérdésben. A felszín alatt kimondatlan konfliktusokkal és megválaszolatlan kérdésekkel találkoztunk, így igyekeztünk utánajárni az ügynek.
Egy kérvény váratlan eredménye
Horváth Bálint igazgató úr 2021. október 21-én engedélyezte a vízforraló használatát a 10-12. évfolyamos osztályok számára. Az igazgatói döntésig azonban rögös út vezetett. A tanév első napján a 12.a osztály tagjai papíralapú kérvény útján folyamodtak az iskola vezetéséhez, hogy engedélyezze az osztálytermükben a vízforraló használatát. Ezzel egy időben a 12.b osztály beszerzett magának egy vízforralót. A végzős b-sek természetesen nem osztálydekorációnak szánták az eszközt, így annak sokszínű használatáról tanúságot is tettek. Keménykezű osztályfőnökük, Pehartz Tamás tanár úr a házirendben foglaltaknak megfelelően beszüntette az illegális vízforraló használatát.
Év elején érkezik igazgató úrhoz a 12.a osztály diákjainak kérvénye. Az igazgatóhelyettes-osztályfőnök Székely Zoltán tanár úr pártfogásában kísért osztály előterjesztését megszerezte a Piarinsta szerkesztősége. A kérvény beadói egy Hyundai VK107G típusú vízforraló osztálytermi használatára kértek engedélyt az Igazgatóságnak címzett levelükben.
Azt nem tudjuk pontosan, hogy a levelet mikor kapta kézhez az gimnázium vezetője, de a 12.a osztály tanulói nagy örömére bő másfél hónappal a kérvény benyújtása után megkapták a hivatalos, az iskola pecsétjével ellátott - feltételekhez kötött - írásbeli igazgatói engedélyt.
Kép: Írásbeli igazgatói engedély (részlet).
Teljesítménycsökkenés vs. zacskós leves
Az igazgatói engedély mellett a Piarinsta szerkesztősége birtokába jutott az a diákok által benyújtott kérvény is, amelynek benyújtói azzal indokolták kérésüket, hogy “víz nélkül megemelkedik a szívfrekvencia és a testhőmérséklet, fontos tápanyagokat veszít a szervezet, és ezek kedvezőtlenül befolyásolják, jelentősen csökkentik a teljesítményt”. Tudományos hangvételű indoklásukban a teafogyasztás jótékony hatásaira is felhívják a figyelmet.
A 12.a osztálynak az Igazgatóság felé küldött előterjesztése mellett az iskola diákságának véleményére is kíváncsiak voltunk, így megkérdeztük őket, milyen érveket tudnak felsorakoztatni a vízforraló használata mellett. Interjúalanyaink a közérzet javítását, az éhes gyomor zacskós levessel való megtömését, a teasarok közösségépítő erejét és a nehéz nap “kávéval való elviselését” is felhozták érvként. A felsős (10-12. évfolyam) osztályok közül a többség örülne annak, ha lehetne vízforralót használni. A vízforraló-pártiak között vannak olyanok is, akik szívesen használnának egy, a folyosón elhelyezett teasarkot.
Kép: A 12.a osztály kérvénye (részlet)
Cikkünk írásával egyidőben felkerestük a 12.a osztálytermét is, ahol a kiépített vízforraló-sarokban - némiképp eltérve az általuk megfogalmazott indokoktól - számos bontott zacskós leves tasakját is megtaláltuk.
A folyosói teasziget a diákönkormányzat elnökségére pályázó Jaczkó Mátyás kampányprogramjának is része. Jaczkó azt ígérte, megválasztása esetén mindent megtesz a teasziget létrehozásáért. A másik jelölt, Páldi Botond pedig a vízforralók egységes osztálytermi használatát szeretné bevezetni.
A vízforraló használatának engedélyezéséről az általunk megkérdezett diákok többsége ezidáig azonban nem kapott tájékoztatást sem az osztályfőnökétől, sem a tanári kar más tagjától. Ennek azért is kiemelt jelentősége van, mert az iskolai házirend jelenleg nem teszi lehetővé a vízforraló használatát. A házirendi változtatása a jogszabályok miatt nagyon nehézkes és időigényes folyamat, így tulajdonképpen a 12.a-s kérvény engedélyezése rugalmas és életszerű döntés, de jogilag lemarad a szabályozás. Mindenesetre úgy tűnik, ha gyakorlatban nem is, de elméletben szívesen tartják be a házirend szabályait a budapesti piarista diákok.
Nincs teljes egyetértés
Kíváncsiak voltunk, az iskola tanárai és az igazgatói csapat részéről milyen munka és milyen döntéshozatali folyamat előzte meg a vízforraló használatának engedélyezését.
Értesüléseink szerint az igazgatói csapat és az osztályfőnökök részvételével folytatott megbeszéléseken a többség megszavazta a vízforraló 10. évfolyamtól való használatát. Ez azt jelenti, hogy a tanári kar, ha nem is egyhangúan, de támogatta a javaslatot.
A 10.a osztály osztályfőnöke azonban kérdésünkre elmondta, egy a folyosón elhelyezett központi teasziget szerinte jobb megoldás lenne a vízforraló iránti igény kielégítésére. Válaszában arra is kitért, hogy a rövid szünetek és az osztálytermek kialakítása miatt csak egy kisebbség fér hozzá az osztálytermi vízforralóhoz, amely használata emellett sok macerával jár, a takarításról nem is beszélve. Valaczka András kérdésünkre elárulta, az osztályfőnöki értekezleten a vízforraló használatának engedélyezése ellen szavazott.
Horváth Bálint igazgató urat megkérdeztük, hogy a döntést előkészítő vita során tapasztalt-e egyet nem értést a kollégái részéről. Igazgató úr kérdésünkre elmondta: “a többségi akarat döntött”. Majd hozzátette: “Feltételezem, hogy nem mindenki értett egyet vele, hiszen a vízforraló használata várhatóan elég sok tanári munkát keletkeztet. Elég csak arra gondolnunk, hogy a kék és sárga fedelű szemetes megkülönböztetése sok osztályban gondot jelent. Nem csodálom, hogy vannak kollégák, akik attól tartanak, hogy a diáknak, akinek a papírszalvéta és a PET-palack megkülönböztetése nehézséget okoz, annak gondjai támadhatnak egy elektromos eszköz használatával is, arról nem is beszélve, hogy mennyire lesz megbízható a teásbögréjének rendben tartásában. A kollégák többsége egyébként úgy gondolta, hogy az osztályok képesek lesznek tisztán tartani majd a teázó sarkot.”
Úgy tudjuk, az igazgatói döntés - amely alapján a 12.a osztály számára engedélyezték a vízforraló használatát - nem került írásbeli úton kihirdetésre a gimnázium tanárai felé. A diákokban és egyes tanárokban felmerült bizonytalanságot vélhetően ez okozhatta. A meghozott döntésről így csak az osztályfőnöki konferencián részt vevő és azon figyelő osztályfőnökök tudhattak. Azt, hogy az igazgatói döntést ismerő, de a vízforraló használatát nem engedélyező tanárok mi alapján hoztak egyéni döntést a vízforraló-használat megszüntetéséről osztályaikban, nem tudjuk.
Egy igazgatói döntés szivárgó eredménye
A vízforraló osztálytermen belüli használata több osztályban is felmerült az idei évben. A cikkünk írása során azonban több helyen tisztázatlan helyzetekbe ütköztünk. Kérdéseinkkel megkerestük Horváth Bálint igazgató urat, aki készséggel állt rendelkezésünkre.
Igazgató úr válaszából tudtuk meg, hogy a vízforraló iránti igény hosszú történetre nyúlik vissza. Az elmúlt évek során felmerült a szendvicssütő, gofrisütő és mikrohullámú sütő használata iránti igény is, de mint megtudtuk, arra is volt már példa, hogy régebbi diáktársaink merülőforraló segítségével bablevest főztek maguknak egy hittanóra során a hátsó padban.
Arra is kíváncsiak voltunk, milyen nehézségeket lát a vízforraló használatának rendszerszintű bevezetésében. “Sok apró probléma van körülötte, amivel az amúgy is eléggé túlterhelt tanárkollégáimnak kell megküzdenie. A vízforralók használatához nincs megfelelő infrastruktúra: az osztálytermekben nincs csap, a használt bögréket nem lehet elmosogatni, a kiömlött teát feltörölni. Rövidek a szünetek, és viszonylag kevés óra zajlik az osztályteremben, így az is reális veszély, hogy sokan forró teával a kezükben indulnak meg szaktantermek felé a folyosón. A rövid szünetekben csak pár ember tudna teát főzni, és ők is csak akkor tudják a becsengetésig elfogyasztani, ha némi hidegvízzel felhigítják…” - fogalmazott Horváth Bálint.
A vízforraló használata körüli anomáliák és a diákok értetlenkedése mögött elsősorban az állhat, hogy csupán a 12.a osztály kérésére született egy egyedi válasz, amely megszabja a vízforraló használatának kereteit, “de ezt még nem tettük közzé [intézményi szinten - a szerk.]. Ez nem szerencsés. Jó lett volna hamarabb kihirdetni” - árulta el érdeklődésünkre igazgató úr.
Horváth Bálint igazgató úr állta a sarat kérdéseinkkel szemben. A kérdésostrom végén szelíden megjegyezte: “rohamtempóban zajlanak az iskolai napjaink. A teával kapcsolatos felvetést szívesen gondolom egy emberibb, lassabb, egymásra jobban odafigyelő, több beszélgetésre vágyó iskolai közösség vágyának”.
Az ügy pikantériája csupán, hogy az iskola iránt érdeklődő 6. osztályos fiúkat és szüleiket a nyílt nap során otthonos hangulatú teaházba közös beszélgetésre is hívja az iskola.
Magó Benedek, Piarinsta
