Karácsonyi végkiárusítás
Osztálykarácsony, tanári karácsony, baráti kézfogások, ajándékok minden mennyiségben - egy gimnáziumi ünneplés.
December 21-én tartottuk a 2018-as év utolsó tanítási napját, tanítás nélkül. Péntek reggel csak 8:20-ra kellett érkezni, ez valakinél egy lazább reggelt jelentett, valaki programjába azonban már egy 6 órai roráté szentmise is be volt illesztve. Ami viszont közös volt, hogy ugyanúgy örültünk egymásnak, Jézus születésének, ajándékoknak, na meg persze, hogy utolsó tanítási nap az évben. Az osztálykarácsonyok legnagyobb részét az osztálytársak színvonalas, esetenként kevésbé színvonalas produkciói alkotják aszerint, hogy ki mivel foglalkozik az iskolán kívüli életében, amit szívesen meg is oszt a többiekkel. Hangszerek armadája bukkan fel: trombita, orgona, zongora, hegedű, brácsa, furulya, laptop, stb. Felbukkannak megkönnyezett költemények is: a mindennapi iskolai súrlódásainkat bemutató versek. Aki máshol nem tud, a terempakolásnál biztosan adódik lehetősége tehetsége kibontakoztatására.
A műsorok végén következik a talán legjobban várt pillanat, az ajándékozás. Karácsonyi aláfestő zene közepette mindenki előhozakodik egy ajándékzacskóval. Ajándékötletek néha bőven akadnak, néha gondolkodni kell. Gyakori, hogy összefutunk egy jópáran a suliból előző nap a sarki ajándékboltban:
- “Van valami ötleted ennek a srácnak?”
- “Nem nagyon, neked van bármi ötleted az én húzottamnak?”
- “Hát semmi, tényleg, bocs.” - és folytatódik a lázas keresés.
A végére akárhogy alakult is, egészen személyre szabott ajándékok kerülnek elő: ez néhol sütit, könyvet, máshol kaparós sorsjegyet, egy-két jóféle szivart, vagy csirke alakú mamuszt jelent, attól függően, hogy a boldogság érzését az ajándékozottnál mi váltja ki.
Az osztálykarácsonyok után jött el a tanárok ideje: a hetedikesek által bemutatott régi magyar betlehemes után következett az ünnepi ebéd. Az előadást a téli szünet előtt, a meglévő fáradtság miatt is jobban tudták értékelni, egy csupa fiúból álló csapat előadását az igencsak vegyes összetételű történésekről. Ezután a tanári karácsonyon, “zártkörű rendezvényen” Gizi néni és csapata gondoskodott a gasztronómia beláthatatlan messzeségeinek megközelítésében. Bár annak ellenére, hogy nem tekinthettem be, ez a “zártkörű esemény” a kiszűrődő illatok és hangok alapján egy egészen felhőtlen eseményről tett tanúságot. Így könnyebb volt megérteni, miért is kellett zártkörűnek nevezni.
Végül az iskola egészen elhalkult, itt-ott jól öltözött diákok és tanárok még fel-felbukkantak ajándékzacskóval a kezükben, majd egészen elcsöndesedett az iskola. És velünk mi lesz? Reméljük elcsendesülve, odafigyelésben fog telni szentestéig egy egészen nagy, sokkal fontosabb dologra várva , mint bármi amiről eddig szó esett: a legfontosabb születésnapra az egész világon. Talán egy másféle várakozás, mint amit a suliból kilépve a Váci utcán látunk; döntse el mindenki, melyiket választja.
Áldott ünnepeket, sok bejglit, és meghitt együttlétet kívánunk!
Szöveg: Forián-Szabó Miklós, piarinsta
Fotók: Berky Bence, Benedek Zsombor
