A budapesti Piarista Gimnázium (SINCE 1717) blogja 2019. május 6. hétfő

Jó volt veletek együtt munkálkodni!

Május 3-án ballagtak el legidősebb sorstársaink. Délelőtt a diákok, délután a szülők körében búcsúztak.

Ti mind olyanok vagytok, mint a fák! Minden magas fának erős gyökerekre van szüksége.”- ezzel a képpel, ezzel a hamuba sült pogácsával bíztatták humorosan a végzősöket a 11.-esek. A másik osztály szerint mi, piarista diákok “sokszor ténylegesen a becsöngő után érkezünk meg az életbe.” Ebből a burokból kilépve valamilyen szinten késünk, azonban ez a késés hasznunkra válhat a kereszténység megélésében is, a felelős döntések meghozatalában is. “Ti miért fogjátok az életeteket odaadni? Mi az, ami az élethez valóban szükséges és fontos?”- a tanárok remélik és vallják, hogy itt a tárgyi tudáson túllépve tudtak nekik példát mutatni az élethez.

Szerencsésnek, érdekesnek mondható ez az évfolyam, ahol osztályfőnöknek 3 szerzetestanár is adatott. A jövőt illetően az igazgató úr azt hangsúlyozta Ferenc pápa szavaival, hogy kereszténységünket leginkább “az határozza meg, hogy miként élünk Jézus tanítványaiként azok között az emberek között, akikkel osztozunk a mindennapokban, az örömben, a fájdalomban, a szenvedésben és a reményben.” 

Elérzékenyedve hallgattuk az iskolának járó kedves szavakat, röviden összefoglalva “egy neves gimnázium képe járt a fejünkben, talán nem tévedtünk nagyot, viszont mégis mást, többet kaptunk”. A ballagók is megerősítettek bennünket abban a széles körben elterjedt, ámbár egyelőre hihetetlen bölcselettel, miszerint az “évek elrepülnek és azt veszitek észre, hogy az érettségi előtt álltok, a kisebbek pedig Laudeturral köszönnek a folyosón”.

Sok sikert kívánunk az érettségihez, és megnyugtatna, ha ide kivételesen még becsöngő előtt érkeznétek!

szöveg: Forián-Szabó Miklós 
kép: Csenger Nándor, Nagy Lőrinc, Szőke-Brandt Ágoston, Tomka Botond, Varga Koppány

(Az idézett részletek elhangoztak 2019. május 3-án a Budapesti Piarista Gimnázium ballagási beszédjeiben)

Ballagók imája

Mennyei Atyánk,

Te barátokat és testvéreket adtál mellénk, akiket megtanulhattunk szeretni.
Te megajándékoztál a nehézségek és az örömök megtapasztalásával.
Te felnyitottad szemünket a világ sokféleségére és a változás örömére.

Hálát adunk a fejlődésért, amiben családjaink, tanáraink és barátaink segítettek.
Hálát adunk azért a tudásért, amely által most jobban érthetjük és alakíthatjuk a teremtett világot.
Hálát adunk a hétköznapokért és a rendkívüli pillanatokért; mindazért a sok örömteli eseményért, amit itt megélhettünk. 

Add, hogy elég alázatosak legyünk ahhoz, hogy elismerjük hibáinkat.
Add, hogy eltanulva a te irgalmadat, meg tudjunk bocsátani másoknak.
Add, hogy tudjunk nyitottak lenni az újra, esetleg érthetetlenre, amire meghívsz. 

Segíts minket, hogy álarcok nélkül, őszintén remény és öröm lehessünk egymás számára.

Segíts minket, hogy szívünk mélyén a te akaratod bontakozzon,
és hogy mindazzal, amit eddig tanultunk és ezután fogunk, azzal, amit eddig építettünk és ezután fogunk, azzal a te országodat építsük. 

Köszönöm a szabadságot és a felelősséget, amivel most útra kelek. Köszönöm Atyám, hogy a tenyereden hordozol, hogy a tekinteteddel kísérsz.

Ölelj magadhoz, ámen.

ima: Márkus Roland SP

Design: Unicial Program: Florka