Legújabb fotóinkból:
A budapesti Piarista Gimnázium (SINCE 1717) blogja 2017. augusztus 17. csütörtök

Interjú Szakál tanár úrral

„Páratlanul gazdag a történelmünk, de nem szabad, hogy ez gőggel töltsön el bennünket” - Interjú Szakál Ádám piaristával, iskolánk igazgatóhelyettesével

Egy társadalmi kezdeményezés támogatásánál az az elsődleges kérdés, hogy jó-e a kitűzött cél, nem pedig az, hogy milyen vallási orientáció áll a háttérben – mondja a Válasz.hu-nak Szakál Ádám, a budapesti Piarista Gimnázium igazgatóhelyettese.

Ahogyan korábbi cikkünkben megírtuk, hármas jubileumot ünnepel idén a piarista közösség: a rend 400 éves alapítását, a rendalapító Kalazanci Szent József szentté avatásának 250. évfordulóját, valamint hogy háromszázadik tanévét kezdte meg tavaly ősszel a budapesti Piarista Gimnázium. Szakál Ádám igazgatóhelyettessel, a piarista rend ifjúságpasztorációért és hivatásgondozásért felelős tartományi asszisztensével koedukációról, társadalmi elvárásokról és egyházpolitikai kérdésekről is beszélgettünk.

– Kipihente már az elmúlt tanév fáradalmait?

– Teljesen még nem, de rajta vagyok az ügyön. Az évzáró után tábort táborra halmozva jártam az országot, kirándultam a diákjaimmal. Jóformán csak hétvégente voltam a budapesti rendházban. A „felhőtlen” kikapcsolódás és pihenés így csak most kezdődik.

– Labancz Zsolt tartományfőnök atya már nyilatkozott nekünk a jubileumi évről, most önt kérdezem: rendhagyó lesz az idei augusztus 25-ike, Kalazanci Szent József ünnepe?

– Inkább különlegesnek mondanám. Ilyenkor minden évben valamennyi piarista összegyűlik Budapest szívében, hogy együtt ünnepelje a rendalapító örökségét. A jubileumi év most arra hív minket, hogy egy pillanatra megálljunk és elgondolkozzunk, mi történt eddig, hogyan élünk most és milyen lehetőségeket tartogat számunkra a jövő. Páratlanul gazdag a történelmünk, de nem szabad, hogy ez elbizakodottsággal vagy gőggel töltsön el bennünket. Az idei megemlékezést úgy szerveztük, hogy azonos napra essen a szokásos évenkénti rendtartományi tanácskozásunkkal: augusztus 18-án elsősorban azokat a püspököket, papokat, szerzeteseket és konfrátereket várjuk a Duna-parti kápolnába, akik piarista iskolába jártak. Augusztus 25-én pedig mindenki a saját városában, a helyi piarista közösségben fog ünnepelni, együtt a helyi hívekkel és öregdiákokkal.

– Ha már öregdiákok: nem érzi, hogy új Petőfit, Kossuthot vagy éppen Széchényit vár önöktől a magyar társadalom?

– Ez az elvárás sokkal inkább az iskola falain kívül fogalmazódik meg az emberekben, mint idebent. Örülünk a diákjaink sikereinek, de sok-sok küzdelem és egyéni győzelem rejtve marad a külvilág előtt. Pedig ezek is legalább olyan jelentős fegyvertényeknek számítanak, mint a kimagasló versenyeredmények.

– Mi a véleménye azokról a politikussá vált egykori diákokról, akik a kereszténydemokratákkal szembeni politikai térfelet képviselik?

– Egyik történelem szakos rendtársammal a híres öregdiákok neveit felsorakoztató budapesti emlékfal készítésekor éppen azon mosolyogtunk, hogy két román nemzeti hősről is megemlékezhettünk volna: a magyarok elleni népfelkelésre buzdító Andrei Șaguna ortodox püspökről, valamint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverésében érdekelt Avram Iancuról. Kossuth Lajos, aki szintén piarista diák volt Sátoraljaújhelyen, csak kettőjüknek nem volt hajlandó felajánlani a magyar kormány amnesztiáját. Magyar szemmel nyilvánvalóan csak két ellenszenves történelmi személyiséget látunk, a románoknak viszont ők nemzeti hősök. Kétségtelenül tehetséges, rátermett emberek voltak, különben nem kerültek volna magas tisztségbe. Éppen ezért – bármily furcsán hangzik is – képességeikre akár még büszkék is lehetünk. Azt hiszem, a ma élő politikusok esetében is ugyanez a helyzet.

– Az előző kérdésben nem annyira Iancuékra, inkább Kuncze Gáborra vagy Szigetvári Viktorra gondoltam.

– Igen, és az ő esetükre is igaz, amit mondtam. Biztos vagyok benne, hogy jól el tudnánk beszélgetni a piaristáknál töltött éveink tapasztalatairól, nehézségeiről és örömeiről; megfelelő környezet és hozzáállás esetén pedig akár még társadalmi kérdések is szóba kerülhetnének. Az, hogy a piaristáknál elsajátított tudást mire használjuk az érettségi után, más lapra tartozik.

– Az említett politikusok idejében sok minden másként volt, mint ma: Kunczénak például még nem voltak lányosztálytársai Kecskeméten, ma viszont már lehetnének. A pesti iskola koedukációja emberfők helyett „fiúfejeket” eredményezne?

– Frappáns szójáték, de a válasz másutt keresendő. A kétezres évek elején azt tapasztaltuk, hogy egyre kisebb igény mutatkozik a vidéki településeken fiúiskolára – így végül főként fenntarthatósági szempontok döntöttek a kérdésben. Vácott 2001-től, Kecskeméten 2010-től, Szegeden pedig 2013-tól vannak lányok is az osztályokban. A koedukáció egyébként köztünk, szerzetesek között is folyamatosan vita tárgyát képezi. Valószínűleg ugyanannyi érvet tudnánk felsorolni mindkét változat mellett, mint ellenük. Amíg találunk értéket a fiúiskolában Budapesten, és igény is van rá, addig nem látom a változtatás szükségességét.

– A beszélgetés elején említette, hogy érdemes megállni és visszatekinteni a rend történeti fejlődésére. Az első kegyesrendi szerzetesek igen szerény körülmények között tanították a Róma szegénynegyedeiben kilátások nélkül csatangoló, ínségben élő gyermekeket. A pesti iskola épülete ugyanakkor nemcsak gimnáziumnak, hanem luxusirodának és étteremnek is helyet ad. Mit szól azokhoz a kritikákhoz, amelyek az impozáns ingatlan bérbeadását vetik a rend szemére?

– Felelőtlenség, sőt butaság lenne részünkről, ha nem élnénk az épület kínálta gazdasági lehetőségekkel. Egyébként olyan cikket is olvastam már, amelyben a szerző egyenesen megdicsérte a rendet, mondván, a piaristák nem dőlnek hátra az állami támogatások bezsebelése után, hanem igyekeznek a saját lábukon is megállni. Mellesleg nemcsak az említett célokra adjuk bérbe az épület egyes részeit: hétvégente felnőtteknek szóló képzések is szoktak lenni a gimnázium tantermeiben. Az ezekből származó bevételek teszik lehetővé például azt, hogy ingyenes nyelviskolát biztosítsunk a diákoknak a rendes tanóráik után.

– Az Index.hu egy hónappal ezelőtt megjelent cikkében arról ír, hogy a kormány 22 milliárd forintot szán öt piarista iskola felújítására. Elégedett a mostani oktatás- és egyházpolitikával?

– Azt hiszem, Jézus szavai – „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” – megfordíthatók, így a politikusok magukra is vonatkoztathatják őket. Azaz adják meg az államnak, ami az államé és az államra tartozik, az egyháznak pedig, ami az egyházé és az egyházra tartozik! Úgy vélem, ez az attitűd normális kapcsolatot eredményezhet az egyház és a világi hatalom között. A határokat azonban érdemes, illik és meg is kell tartani. Örömteli, hogy a kormány támogatja az egyházat, így minket is, ugyanakkor azt gondolom, hogy egy társadalmi kezdeményezés támogatásánál az az elsődleges kérdés, hogy jó-e a kitűzött cél, nem pedig az, hogy milyen vallási orientáció áll a háttérben.

– Nagy port kavart Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke azzal a közelmúltban tett kijelentésével, hogy – a szakképzés fejlesztését elősegítendő – gimnáziumokat kellene bezárni. Mi a véleménye erről?

– Nem vagyok oktatási szakpolitikus, így inkább nem szállok komoly vitába senkivel. Fontosnak tartom viszont hangsúlyozni, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok általában nemcsak anyagi, hanem szociokulturális szempontból is kedvezőtlen körülmények között élnek. Ha nem szánunk elegendő időt az ő nevelésükre és személyiségük fejlesztésére, valószínűleg nem lesz belőlük jó szakember: azaz éppen a „szak-emberségük” nem alakul ki, inkább csak „betanított” munkásokat kapunk. A gödi szakképző iskolánk éppen azért jött létre még Jelenits István tanár úr tartományfőnöksége alatt, hogy az instabil szociális háttérrel érkező kamaszoknak segítséget nyújtson ilyen téren is.

– Világos. A következő tanév nincs már messze. Mivel tölti a nyár hátralévő részét?

– A napokban a Börzsönybe megyek, egészen pontosan Magyarkútra, ahol van a családomnak egy kis faházikója. Ott fogok barkácsolni és egy időre teljesen kikapcsolom a külvilágot. Szerencsére ott térerő sem igen van. Aztán kezdődik a tanév előkészítése, tanácskozások, tervezés, konferenciák, tanévnyitó, szülői értekezlet, első tanórák… Szeptember 17-én pedig már a következő jubileumi program: focibajnokság a fiatalabb öregdiákoknak.


Forrás: Heti Válasz

Az interjú kattintásra nyílik...

 

Címkék: 300 jubileum | Riport

Design: Unicial Program: Florka