A budapesti Piarista Gimnázium (SINCE 1717) blogja 2019. március 2. szombat

Interjú Lipovics Dániellel az IYPT kapcsán

Ebéd után együtt jövünk felfelé a lépcsőn, emeletenként szembeköszön a belvárosi templom, meg az Erzsébet híd.

- Na, elmesélem, hogy most hogyan is állok most az IYPT-vel – mondja.
- Nagyszerű, a hetedik óránk amúgy is lyukas, itt a tanári pihenő – fordulunk be a harmadikra.

Hogyan szeretted meg a fizikát?

Igazság szerint én azt már 5 éves koromban eldöntöttem, hogy én biztosan természettudománnyal szeretnék foglalkozni. Lényegében csak a részterületekkel variáltam attól fogva. Biztos nagy szerepe volt ebben a szüleimnek, akik szintén fizikusok, ugyanakkor nagy szerepe van ebben a tanáraimnak is akik igencsak meg tudták velem szerettetni ezt a tudományt. Hogy G. H. Hardyt idézzem, aki a matematikáról állította ezt, de szerintem bármelyik természettudományra is alkalmazható, hogy: „Megfelelően szemlélve nem csak az abszolút igazságot, hanem egy fensőbbséges gyönyörűséget tartalmaz.”


Hogyha valaki komolyan foglalkozik a fizikával természetes, hogy elindul versenyeken is. Az IYPT (International Young Physicists’ Tournament) milyen területre fókuszál, hogyan néz ki ez pontosan?
Erre a kérdésre röviden összefoglalva azt a választ tudnám adni, hogy amíg egy OKTV vagy egy diákolimpia azt méri le, hogy mennyire vagyunk jók az adott tudományból, addig egy IYPT szerű verseny azt méri le, hogy milyen jó fizikusok leszünk majd. Mert az IYPT a versenyek között egyedülálló módon egy sokkal komplexebb és a modern világ által a mai fizikusok felé támasztott elvárásokat jól tükröző követelményrendszerrel dolgozik. Ebben nem csak a magas szintű szakmai tudás szerepel, hanem a magas szintű nyelvi tudás, kommunikációs készségek, előadásmód, és vitatkozási fogékonyság is szükséges. Éppen emiatt úgy gondoltam, hogy ezeknek a fejlesztése legalább olyan fontos, mint a szakmai fejlődés. Ennek az egyik legjobb módszere az ilyesfajta versenyeken való részvétel, hiszen itt elég magas szintű felkészítést kapunk a fent említett területeken.

Hogyan zajlik egy ilyen felkészítés?
Az ELTE tanár csapata végzi a felkészítést. Van egy számunkra kijelölt labor, külön az IYPT csapatának fenntartva, ahol korszerű és kevésbé korszerű eszközök rendelkezésre állnak. Lényegében több szinten zajlik a felkészítés. Egyfelől méréseket tudunk végezni a laborban akár önállóan a tanárokkal előzetesen egyeztetve. Másfelől mindenkinek van egy egyéni mentortanára, aki főleg az elméleti háttérben tud segíteni. Továbbá az egész csoport közösen részt vesz kommunikációs és előadásmód fejlesztő tréningeken is.

Hol lesz idén az IYPT?
Az idei IYPT lengyel testvéreinknél Varsóban kerül megrendezésre. Változatos helyeken szokott egyébként lenni, idén viszonylag közelre utazunk. Tavaly például Pekingben volt, azelőtt pedig Szingapúrban.


Milyen motivációval vágtál neki ennek a versenynek?
Talán a legfontosabb, ami szerintem a világ összes természettudósát hajtotta a felfedezései során. Ez a puszta kíváncsiság: egyfelől kíváncsiság a saját képességeimre, másfelől kíváncsiság magával a problémával kapcsolatban, amit a verseny során kidolgozok. Emellett másodlagos célok is vezérelnek, mint kapcsolati tőke kovácsolása, vagy éppen Magyarország és az iskola képviselete, vagy egyszerűen a versenyzés öröme. Összességében véve a kíváncsiság és a téma szeretete az, ami a legerősebb motivációt adja.



Hetedikes korunkban sokat nézegettük azt a festményt a harmadik emeleten, amin Szablik István piarista az 1780-as években fölenged egy hőlégballont. Inspiráló egy ilyen fizikával megtűzdelt közegben tanulni?
Ezzel kapcsolatban két dolgot emelnék ki. Lényegében jelenleg is egy nem is olyan régi történetet ismétlek meg: Svastits Áron (2017/B) már részt vett ezen a versenyen alig két éve, ekkor nagyon szépen szerepelt. Másodszor pedig azt, hogy a Piarista Gimnáziumnak régi időkre visszamenőleg nagyon nagy fizikusai és természettudósai voltak. Két Nobel-díjassal büszkélkedhetünk. A Piarista Gimnázium tanulójaként abszolút úgy érzem, hogy szinte-szinte már kötelességem tenni a természettudományokért.

Hogyan találkoztál ezzel a versennyel?
A csapattársaim elmondásai alapján az iskolánk egyedülálló módon reklámozta ezt a versenyt, ugyanis itt még a plakátot is sokszorosították, és több példányban rakták ki a folyosókon, amivel tényleg messze felülmúltuk a legtöbb iskolát. Egyrészt a plakátokon is láttam, másrészt tanáraim is javasolták, harmadrészt pedig amikor Svastits Áron részt vett ezen, már akkor eljátszottam a gondolattal, hogy ezen el lehetne indulni.

Milyen helyezést sikerült elérned a magyarországi válogatón?
A verseny az alapvetően két részből áll. Az IYPT a nemzetközi verseny, oda a magyar csapat juthat ki, amit alapvetően az HYPT (Hungarian Young Physicists’ Tournament) nevű válogatóversenyen állítanak össze. Ez a válogató verseny nyolc embert választ ki az összes jelentkező közül, akik közül ötöt a Varsói döntőre képeznek ki, és hármat pedig a regionális, Bécsben zajló AYPT (Austrian Young Physicists’ Tournament) versenyre delegálnak. Eddig a válogatóverseny zajlott le, és az se dőlt el, hogy ki megy Varsóba és ki megy Bécsbe. Azonban a kétfordulós válogatóversenyen, ami egy esszé és egy szóbeli fordulóból állt, az ezek alapján nyújtott teljesítményem összesített pontszáma alapján a második helyet kaptam meg az összesítésben. Emellett 11.-es évfolyamszinten a kategóriát megnyertem.

Milyen kísérlettel indultál?
Az esszétémám az, az ún. hurkolóinga nevű jelenségből állt. Ez egy igen összetett mechanikai probléma, aminek a kvantitatív, matematikai leírása az összességében meghaladja a középiskolai matematikai tudásunkat. Viszont mérésekkel, különböző, sok oldalról történő elméleti megközelítéssel azért középiskolai szinten is viszonylag jól értelmezhető. A jelenség maga abból áll, hogy egy vízszintes rúdon átvetünk egy madzagot, melynek két végére egy nehezebb és egy könnyebb súlyt teszünk. Felhúzzuk a könnyebb súllyal a nehezebbet egészen addig, amíg érinti a rudat, majd elengedjük az egész rendszert, és ilyenkor előfordulhat, hogy a nehezebb test zuhanása közben a kisebb az feltekeredik a rúdra és ezzel megállítja azt. A válogatóverseny után azonban új problémát kaptam. Ez egy Lenz-törvényen alapuló probléma, mely során egy vezető, de nem ferromágneses anyagból készült giroszkópot, egy pörgő hengert mágneses mezőbe helyezünk. Ez a mágneses mező a Lenz-törvény miatt lelassul, és megáll a forgó kerék. Ezzel összefüggésben a lassulás függvényében lehetséges, hogy a mágneses térerősség mérhető.



Mi a véleményed arról az ellentétről, hogy egyes reál és humán faktosok lenézik furcsa módon egymást?
Elég sajnálatosnak tartom. A másik nélkül megőrülnénk, vagy éhen halnánk, de valószínűbb, hogy mindkettő. Az egészséges versengés hasznos ugyan, még szórakoztató is lehet, de szerintem, ha valaki magas szinten gyakorol valamit, legyen az akár természettudományos, akár humán, mindenképpen tisztelni kell - vagy legalábbis tiszteletben tartani a többi tudományt.

Mit gondolsz a magyar fizikaoktatásról?
Az erősségei közé tartozik, hogy a diákban elültet egy magas szintű elméleti tudást. Ezzel csak az a baj, hogy ezt ténylegesen viszonylag keveset használjuk, gyakorlati ismeretekre is szükség lenne, így például az IYPT már csak azért is kihívás, mert az iskolában nem sokat tanulunk mérni. Szintén a verseny kapcsán merült fel bennem, hogy a szakirodalom gyakorlatilag angol nyelvű, és ezt szintén nem tanítják - bár lehet, hogy csak azért, mert ez egy újabb keletű dolog, és idő kell az alkalmazkodáshoz. Én több órának is örülnék, hogy jobban el lehessen mélyülni az anyagban, és szívesen venném, ha a fizikának az iskolában kevésbé tárgyalt részeiből is felvillantanának valamennyit, akár a szükséges matematika nélkül, pusztán kedvcsinálónak.

Szöveg és kép: Dudás Márk, piarinsta

Címkék: Riport

Design: Unicial Program: Florka