Ravasz dolog, mint a piarista oktatás

A balatonberényi vitorlástáborok szezonnyitó ünnepségén jártunk 2020. június 16-án kedden, ahol villáminterjút készítettünk Nagy István agrárminiszterrel. Az eseményről készült videós beszámolónk a cikk végén található.

Jó napot, Miniszter Úr! A budapesti piarista gimnázium online újságjától jöttünk.

Akkor legyetek kíméletlenek, és kérdezzetek bármit!

Ha Ön most lenne diák, milyen programokat választana a nyárra? 

Ha megadatott volna, hogy az én időmben is legyenek ilyen vitorlástáborok, akkor biztos, hogy eljöttem volna! A Balaton nagy ünnep volt számunkra mindig, hiszen a nyírségi homokon, ahol én születtem, onnan a Balaton egy távoli ígéretnek és óriási jutalomnak tűnt.

Akkor voltam először a Balatonon - jutalomból -, amikor az iskolák közötti ifjúsági olimpiát megnyertük. Jutalomképpen hoztak el minket, és akkor láthattuk először a Balatont, ami fantasztikus dolog volt. Persze irigyeltük is azokat, akik tudnak vitorlázni. Úgyhogy nem is tudjátok, mekkora kincset kaptok: szinte játékból, pihenésként megtanulni vitorlázni, ez nagyon jó dolog. Ugyanolyan ravasz dolog, mint az egész piarista oktatás; megtanuljátok a matematikát, irodalmat, történelmet, és emellett mindig tanultok még valami mást: a közösség fontosságát, az egymásra való odafigyelést, a kegyesség gyakorlását. Ezek azok a plusz értékek, melyek - észre sem veszitek - sajátjaitokká válnak. Ezek azok, amelyekben kiválóak vagytok, és ezt nagyon irigylem tőletek!

Miniszter úr fiatalkorában mivel töltötte a nyarat? Járt esetleg táborba, vagy a barátaival töltötte otthon az időt?

Amikor én annyi idős voltam, mint ti, akkor nekem dolgozni kellett. A szüleimnek volt egy kis földje. Ahogy én hazamentem az iskolából, s láttam, hogy a kapa ki volt támasztva a ház oldalához, akkor tudtam, hogy az azt jelenti, mennem kell dolgozni. A nyár azzal telt, hogy elmentünk dolgozni, hogy megkeressük az új táskára, ruhára, pulóverre, iróeszközre valót. Olyan környezetben, olyan családban nőttem fel, ahol meg kellett küzdeni a mindennapokért is.

Mi jelentett kikapcsolódást?

Abban a környezetben is mindig megtaláltuk azt, ami pihenést jelentett. Összejöttünk a falu melletti réten focizni, játszani egymással, és mindenféle kalandot kitaláltunk, mert az élményekre mindenkinek ugyanúgy szüksége van. Például úgy csináltunk pecabotot, hogy vágtunk egy botot, kis zsineggel, parafadugóval és gombostűvel. Ezt a gombostűt hajlítottuk meg horognak. És képzeljétek el, hogy olyan élő környezet volt akkor , hogy ezzel a gombostűvel lehetett halat fogni! Ez sok örömet okozott nekünk, miközben beszélgettünk, meséltünk egymásnak. Ennek a piarista vitorlástábornak is ez a lényege: elfáradjunk, sportoljunk, kikapcsolódjunk, és hallgassuk egymás történeteit, hogy kivel mi történt: egyik iskolában mi a helyzet, testvéreitekkel, barátaitokkal hogy vagytok. Fontos, hogy új impulzusok érjenek benneteket!

Miniszter úr, engedjen meg még egy utolsó gyors kérdést: északi vagy déli part?

(Nevet.) Balaton. Gondoljátok el, hogy a homoktengerről jőve mit jelent az embernek a Balaton: bármelyik sarka a világ csodája. Mégis csak állást kell foglalni, mert azt kérdezted, melyik. Az egyetem, ahol én egyetemi oktató voltam, annak volt egy nyaralója. A családot én is oda tudtam először elvinni, a gyerekeim is sok időt voltak ott, ez pedig az északi parton van.

Köszönjük szépen!

Én köszönöm!

Szöveg: Nagy Lőrinc, Sebestyén Kristóf
Fotó: Márkus Roland, Szőke-Brandt Áron
Videó: Csenger Nándor, Nagy Lőrinc