Arra kent fel engem, hogy...

Nagyhét első négy napján a 12. évfolyam a helyzettel dacolva megtartotta az utolsó tanévére tervezett tavaszi lelkigyakorlatát. Egy résztvevői, személyes hangvételű beszámolót közlünk.

A lelkigyakorlatokat általában a hús-vér találkozás, az “offline lét” jellemzi, melyben inkább a gondolataink és a személyes megosztások a mérvadóak. Most pedig az eddig nélkülözött, online eszközöket felhasználva kellett bekapcsolódni egy lelkigyakorlat hagyományos működésébe. A Zoom rendszerén keresztül csatlakoztunk be a csoportba napjában kétszer, ezenkívül voltak offline végzendő gyakorlatok is. 

Aggodalmainkkal, félelmeinkkel megküzdve kialakítottuk a kiscsoportunk meghitt légkörét, melyben a beszélgetéseket folytattuk. Tudtunk közösen elcsendesedni, imádkozni, illetve a benső világunkat is fel tudtuk tárni a képernyő előtt a többiek felé, és bíztunk abban, hogy valahol egy szobában egy meghallgató osztálytárs ül.

Nem tudtuk olyan szabadon megosztani a tapasztalatainkat, benyomásainkat a kötött részek után egymással, ahogy ez általában szokott lenni - kimegyünk, és beszámolunk egymásnak, hogy mit kaptunk. Ez máskor igenis hangsúlyos része egy lelkigyakorlatnak, ezek a nem központilag kapott többletek, amiket egymásnak tudunk mesélni, most elmaradtak.

Mégis maradt valami, ami fel tud oldódni, tovább tud bontakozni. A leghangsúlyosabb számomra a hivatás, küldetés témája volt. Ha a jövőnkről gondolkodunk, érdemes életünket az elejétől vizsgálni, és a tapasztalataink mélységeit feltárni. Eddigi életutunkat megvizsgálva felfedeztük a jelenleg is fontos élettereinken keresztül az erőt adó céljainkat. Például ha neveltetésem során fontosak voltak a közösségeim, és most is meghatározóak, akkor érdemes elgondolkodni, hogy pontosan mit szeretnék velük kezdeni a jövőben. Ezeket a mélységekből fakadó célokat priorizáltam. Felismerés és megbizonyosodás volt a példaképeim céljaival azonos vágyak felfedezése önmagamban. Jogos, hiszen ha ugyanazt szeretném, mint a példaképem, akkor jó úton járok, a lelkiismeretem szerint is. Ez a “megtalálás és lelkesedés” nem a felnőtt élet elején álló ifjú naivitása, hanem buzdító erő volt, a fiatalság, szabadság, elköteleződésre vágyás ereje. Találkozott a jelenlegi énemmel, és elkezdtek keveredni. Később még intenzíven alakult a húsvéti ünnepek alatt, és úgy érzem, hogy továbbra is bennem marad ez a bizonyos tettrekész “lelki csomag”.

szöveg: Forián-Szabó Miklós, piarinsta

Képünk illusztráció.