A budapesti Piarista Gimnázium (SINCE 1717) blogja 2017. március 22. szerda

A 300 és 400 éves jubileum jegyében nemzetközi találkozóra hívunk...

Itt más országok piarista diákjaival vehetnek részt imákon, városnézésen, koncerteken, beszélgetéseken, előadásokon, esti programokon. :)

 Egy korábbi beszámolóból

Budapest, péntek reggel 8 óra. Néhány elszánt pesti piarista diák próbál a fővárosi közlekedési káoszban eligazodni. A szituáció jól ismert, ám a cél ezúttal nem a gimnázium épülete, hanem a Ludovika téri park, ahova fél 10-re be is fut a kecskeméti és a szegedi piaristák autóbusza. Beszállás, az ismerős arcok gyors üdvözlése, aztán mehetünk is tovább. Útközben még felvesszük a váci küldöttséget is, hogy utána egyesült erővel nézhessünk elébe egy cirka 8 órás buszútnak. A cél Krakkó és a 2013. őszi Piarista Ifjúsági Találkozó.

Este 6-ra meg is érkeztünk a szállásra és egy kis várakozás után le is pakolhattuk cuccainkat leendő „hálószobánkban”, egy osztályteremben. A szervezésre egyébként nem lehetett panasz: lengyel barátaink mindig nagy lelkesedéssel fognak bele az őszi SMP megtervezésébe (ez a találkozó lengyel elnevezése; a rövidítés feloldására inkább nem tennék kísérletet), amin jórészt a hazaiak, no meg természetesen a magyarok szoktak részt venni. Este még mindenki részt vett a megnyitón, ahol az összes résztvevő város egy kisfilmmel mutatkozott be – mondani sem kell, a „pestiek” (szerény iskolánkra csak így hivatkoztak) filmje lett a leginkább nagyképű, de természetesen a legnagyszerűbb videó is. J

Természetesen a program legnagyobb része a szombati napra esett. Délelőtt volt ima, némi reggeli és egy előadás is, ami sajnos feledhetőre sikeredett, mert a magyar fordításba egy kis technikai hiba csúszott – pedig még egy külön rádiófrekvenciánk is volt csak erre a célra. Ebéd előtt még volt egy gyors kiscsoportos beszélgetés, ami azért volt vicces, mert bár angolul beszéltünk, a 2 vezető kivételével mindenki magyar volt. Ebédre egy tradicionális lengyel ételt kaptunk – a gulyáslevest! Nem tréfa, ez a lengyeleknél is ismert étel, gulaszowának hívják. Az érdekes gasztronómiai felfedezés után Krakkó belvárosát néztük meg. A következtetés: Krakkó gyönyörű hely. Az óvárosban egyszerűen rengeteg a látnivaló, a hatalmas piactér, az óránkénti trombitaszó, a rengeteg templom, különösen a Wawel-székesegyház és természetesen a világ egyik legfinomabb forrócsokija. Tényleg, minden fantasztikus volt, egyedül a vegetáriánusok felvonulása nem hiányzott a Piactéren. Sajnos az idő szorítása miatt sietni kellett, még rengeteg program várt ránk a szállásunkon.

A nap talán legjobban várt rendezvénye az esti koncert és a tánc volt. Aki már volt ilyen találkozón, az tudhatta, milyen egyedi, kifejezetten „pym-es” táncokat szokott a közönség táncolni. A buli egyébként „Christian party” néven futott, így ennek megfelelően az estét még gyorsan egy közös imával zártuk.

Másnap reggel elmentünk vasárnapi szentmisére egy közeli, modern stílusú templomba. Délelőtt még részt vettünk a hivatalos záróünnepségen, aztán még villámgyorsan megebédeltünk a helyszínen, hogy aztán délután fél 2-kor már fel is pattanjunk a buszra és induljunk Magyarországra. A hazafele út már egy kicsit hosszabbnak tűnt, de végül is este 9-kor megérkeztünk Budapestre.

Nehéz lenne egy konkrét élményt kiemelni a találkozóról, az egész atmoszféra meghatározó volt. Sikerült átérezni a „nemzetköziség” fogalmát, a folytonos nyitottságot, ahogy új és új, más nyelvű és nemzetiségű emberekkel ismerkedsz meg. Nyelvgyakorlásnak kitűnő volt, de sok barátot is lehetett szerezni – lengyeleket és magyarokat egyaránt.

 

Design: Unicial Program: Florka