A budapesti Piarista Gimnázium (SINCE 1717) blogja 2020. február 19. szerda

21. századi ebédelés, UFO-k és környezetvédelem

Új ebédeltetési rendszert üzemelt be az iskola, melynek hátterében érdekes folyamatokra bukkantunk.

„Gyere gyorsan, add má’ az ebédjegyed” „Tanár úr, mingyár’ jön, csak felrohan a jegyért” „Úgy mutasd, hogy a keddek látszódjanak!” „Szebben nem tudtad volna kivágni?” Akik az utóbbi pár évtizedből valamennyi időt a Piarista Gimnázium falai között töltöttek el, ezen, tanárok és diákok által egyaránt az idők során számtalanszor megfogalmazott sorokat olvasva bizonyosan elmorzsolnak egy-két nosztalgikus könnycseppet és visszaemlékeznek az iskolai menzán töltött boldog percekre.

 Az első megrökönyödés

De sajnos (vagy szerencsére), ezek a mondatok ezentúl csupán mély emlékezetünk egyik félreeső kis zugában fognak tovább élni, melyekhez kötődő emlékeinket majd egykor egy otthonos, meleg szobában, egy kényelmes karosszékben üldögélve egy pohár hideg whiskey-t kortyolgatva, fátyolos szemekkel fogjuk az ölünkben csücsülő unokáinknak felidézni, hogy milyen szép idők is voltak régen. Ugyanis 2020. január 6-án az új évtized első tanítási napján, mikor a diákok éhségtől felperzselt serege megrohamozta a második emeleti ebédlőt, egy vadonatúj, szinte már sci-fi filmeket idéző beléptető rendszerrel találta szembe magát. Az iskolába érkező, belsőépítészeti terveket tartalmazó meglepetéscsomaggal együtt, a BME-s tervek és a felbukkanó furcsa installációk légkörébe váratlanul megérkezett az új rendszer is. Miközben az újdonság varázsától csillogó szemű ifjak, a technika mámorában lubickolva egyenként érintgették újdonsült kártyájukat az érzékelőhöz, a tanárok, és a barlangjukból előbújó rejtélyes gazdaságis nénik armadája figyelte tátott szájjal az évtized eddigi kétségkívül leginnovatívabb technológiai csodáját. Szerencsére sikerült egy rövid interjú erejéig Zs. Sebestyént megállítani, aki azon kevés szerencsés diák közé tartozik akik elsők között vehették igénybe a vadiúj menzarendszer szolgáltatását. Kérdésünkre, hogy milyen érzés használni az új menzarendszert, elmondta: 

Elsőre kissé furcsa volt, hogy az immár funkció nélküli tanárok még mindig ott álltak, de az a felbecsülhetetlen élmény, amikor először húztam le a kártyát az érzékelőn, rögtön elűzte belőlem ezt a furcsa érzést.

A krízishelyzet megoldása

Talán az egyszeri, mezei felhasználóban nem tudatosul elsőre, hogy miért is oly zseniális ez az új rendszer, amellett, hogy nagyban megkönnyíti az ebédlőbe való bejutást, és számos diák és tanár agysejtjeit is megkíméli a fölösleges ebédjegy mizériától. Nos, a beléptető kapu generációnk egyik, ha nem a legsúlyosabb krízisének a megoldása felé is lépéseket tesz. Ez a probléma nem más, mint a folyamatos környezetszennyezés, és a körülöttünk található élővilág pusztítása. De az új menzakártyáknak hála, az iskolának ezentúl nem kell fölöslegesen egyszerhasználatos ebédjegyek tucatjait papírra nyomnia, és ezáltal a Föld faállományát csökkentenie. Hogy könnyebben érthető legyen mennyit is segít ez a technika, készítettem egy kis számítást. Az iskolában 180 tanítási nap van egy évben, melyben értelemszerűen minden napra rendel ebédet az iskola. Ha az osztályokat átlagosan 30 fővel számoljuk, melynek kétharmada, azaz 20 ember van befizetve étkezésre, akkor egy nap 240 diák ebédel az iskolában. Tehát ez a 240 ember minden egyes hónapban felhasznál egy A/5-ös lapot, ami egy évben 2880 darab papírt jelent. Ezen számolás alapján a Piarista Gimnázium, az elmúlt húsz évében összesen 57600 darab papírt használt fel az ebédeltetés lebonyolítására. Szerintem nem kell megmagyarázni, hogy az új rendszer hosszútávon mennyi fát fog megmenteni, nem beszélve a felhasznált festékről, ami a jegyeken van.

A kérdéses, ködös homályban mozgó kapuk

No de a digitális mintaiskolák élete nem csak játék és mese. Az éremnek mindig van egy másik oldala, és ez nincs máshogy az új ebédlői beléptetőrendszerrel sem. A sok öröm és megkönnyebbülés mellett, egy, a beköltözés óta fennálló rejtély továbbra is megválaszolatlan maradt. A beléptető rendszer üzembe helyezéséről már a 2011-es beköltözés óta pletykák keringtek, mindenki várta mint a messiást, és ennek egyik bizonyítéka az ebédlőben található forgós belépő kar (ezentúl kar) volt. Most pedig van menzakártya, de a kar továbbra is ott éktelenkedik kihasználatlanul az ebédlő bejáratában. Vajon mi lehet az oka, hogy ez az eszköz mindig is kihasználatlan maradt? A válaszért egészen az épület felújításáig kell visszamennünk, ugyanis a modern menzarendszer koncepciója ez időben merült fel. Az ebédlői beléptető kar - az iskola bejáratánál lévő beléptető karokkal együtt - az akkori iskolavezetéshez köthető, ugyanis ekkor merült fel az egységes beléptetőrendszer ötlete. Közben eltelt egy évtized és a beléptető kar mindmáig tartó kihasználatlanságának egy prózai oka van: nem kompatibilis az új menzakártyával. Az ebédlőben akkor miért éktelenkedik még mindig ott a régi beléptető kar? A kérdés megválaszolására felkerestük az épületüzemeltetés vezetőjét, Túry Miklóst, aki megkeresésünkre elmondta, 

“Az eredeti elképzelés szerint minden diák kapott volna belépő kártyát, ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy a menzai beléptetést is ezzel a rendszerrel lehet megoldani az ebédet befizető diákok részére. Több éven keresztül mérlegelte az iskola vezetése, hogy a menzai beléptető kaput üzembe helyezik. Az üzembe helyezéshez a beléptető rendszer szoftverét kellett volna fejleszteni és a beléptető kártyát bevezetni a diákok körében. Ennek a fejlesztésnek a költségét és a használhatóság jóságát, kényelmét vetették össze a nemrég kialakított rendszer megvalósítási költségével és használati szempontjaival. A döntés eredményét látjátok. A kérdés, hogy miért van még mindig ott a beléptető kapu. Azért, mert a megszűntetésnek is van költsége.”

Mi van, ha a földönkívüliek irányítják ezt is?

De mi van, ha az ok nem ilyen egyszerű? Hogyan lehetséges az, hogy egy szerkezet lassan 10 éve teljesen céltalanul és értelem nélkül áll az iskolában? A közösségi média sötét bugyraiból, mint derült égből villámcsapás jelent meg egy lehetséges magyarázat. Az új beléptető kapuk üzembe helyezése napján a HB’s Army egy bejegyzést tett közzé melyben azt állítja, hogy az új menzakártya megfigyeli a diákokat, melynek hátterében egy földönkívüli faj állhat. És ez hogy jön a sokat emlegetett beléptető karhoz, a tíz évvel ezelőtti vezető és tervezőgárdához és Túry Miklóshoz? Mi van akkor, ha az idegen faj már tíz éve átvette Túry Miklós felett az irányítást, és rajta keresztül implementálták a beléptető kart, amely most még haszontalannak tűnik, de lehet, hogy valami fontos szerepe van, csak mi még nem tudunk róla. Mindenesetre utána kérdeztünk az igazgatóságnál, és habár a földönkívüliek létezését nem, de azt teljes mértékben tagadták, hogy bármiféle hatásuk lenne az iskola vezetősége fölött.

A végkifejlet

Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy az ebédlői kar kihasználatlansága mögött valószínűleg az új rendszer és a régi (tanároknál ismert) kártyák kompatibilitásának a hiánya áll, de ki tudja, lehet később olyan dolgokra derül fény, melyekről még sejtésünk sincsen. Addig nyugodtan használjuk, gyönyörködjünk iskolánk új ékességében.

szöveg: Sebestyén Kristóf, piariNsta
kép: Márkus Roland Sch. P.

Design: Unicial Program: Florka