A budapesti Piarista Gimnázium (SINCE 1717) blogja 2017. május 15. hétfő

Piarista Ifjúsági Találkozó - beszámoló

A Piarista Ifjúsági Találkozó Budapesten

A Piarista Ifjúsági Találkozó idén Budapesten került megrendezésre, melyre közel 150 fiatal érkezett a környező országokból, többek között Szlovákiából, és kicsit északabbról Lengyelországból.

A pesti fiúk felelőssége volt a kapun beérkező iskolák tanulóinak fogadása és körbevezetése, mindenki kivette magát a munkából, már, ha nevezhetjük annak. Én, jó magam a lengyel csapatot kaptam a vállamra, mivel édesanyám lengyel, és neki köszönhetően én is elsajátítottam ezt a nyelvet, és ez által csak kisebb fennakadások támadtak az egymás megértése során. Az első nap fő eseménye az iskolánkénti színpadi előadás volt, az iskolák többé kevésbé komolyabb előkészületekkel érkeztek, de ez alól a mi kis közösségünk kivételben részesülhetett, hiszen szokásunkhoz híven a rögtönzés és leleményesség eszközét alkalmazva gyorsan színpadra csaltunk egy tűrhető előadást. Ezután kis csoportos foglalkozások következtek, ahol szlovák, lengyel és természetesen magyar diákok együtt szórakozva töltöttek el egy-két órát. Nekem személy szerint lehetőségem volt megismerni egy szimpatikus lengyel sráctól az a lengyel testvéreink szokásait. Ezt követte a közös esti ima és áldott, békés alvás.

Másnap, szombaton közös ima, reggeli a tornaterem előtti hallban, szendvicsbokrok vártak bennünket, amiket korán kelő piarista testvéreink készítettek. A reggeli oktondiságból csokoládéskrémmel bolondított majonézes, sonkás tünemény volt (a későbbikekben szerencsére nem okozott ez az ínycsiklandó reggeli megbánást). A következő programpont egy előadás, melyen töretlen figyelemmel és lelkesedéssel szomjaztuk az előadó szavait, az emberi határokról szólt, kifejtve. Lengyelek külön dokumentációt készítettek a csodás, ízekben gazdag, sokszínű ebedről, ámbár be kell vallani, hogy konyhánk, vagy a beszállító kitett magáért azon napon. Rögtön az ebéd után, újabb kis csoportok lódultak neki a nagyvárosnak, szigorúan haladva az előírt pontokon a városvetélkedő foglalkozáson. Sajnálatos módon egy lengyel piarista szerzetes gazdagította kis csoportunkat, de gyorsan megunta, mármint az a sajnálatos, hogy megunta a Lánchíd lábánál, és kijelentette, hogy inkább futna egy tüdő megforgatósat, és eltűnt. A csoportunk maradéka felért a budai várba, ügyesen és cselesen, blicceltünk, legalább volt egy kis izgalom. A várból csodálva a panorámát, egyszer csak ránk veti szárnyait a száguldó szerzetes barátunk, utolért minket, lenyűgöző. Később az összegyűlő fiatalok betévedtek a kápolnába, oltáriszentség imádásra, felemelő volt, habár kétségekkel ültem be a padba, de épp ellenkező érzésekkel léptem ki, és mentem át a Christian Partira, ami hatalmas tombolás, és kikapcsolódás, és öröm övezett, lengyelek vezették a bulit, igen jól, és hozzáértő készséggel. ’Fiatalság fáradtság’ tartja a mondás, utána még nem tudtunk leállni és összegyűltünk lengyelek és magyarok egy közös éneklésre, gitározásra, kötetlen beszélgetésre. Már csak az áldott jó alvás következett.

 Utolsó nap, az érzés, mikor mindjárt vége, egy felejthetetlen élménynek ambivalens érzésekkel tölti el az embert. Örültem, hogy részese lehettem ennek a csodálatos találkozásnak, Istennel, embertársaimmal, szomorú vagyok, hogy ilyen gyorsan végéhez ért. Utolsó nap, csoport beszélgetés, ezt imádtam, már korábbról ismert diáktársak társaságában egy közvetlen, nyílt pillanatokat éltünk át, kártyáztunk, játszottunk, beszámoltuk az elmúlt napok tapasztalatairól, és rengeteget nevettünk. Záró esemény: Mise több nyelven, tolmácsoltam volna, de nem kellett, se baj. Búcsúzás, remélem, hogy még valamikor találkozunk, mondtam, de most már tudom is nem csak remélem. Ha tanultam valamit, azt, hogy piarista diáknak lenni egy életérzés, semmire sem cserélném el.

Takács Tamás Márk, 11.a

További képek itt érhetők el.

 

Design: Unicial Program: Florka